Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 9-10. szám - A látszólagos tényállításról

A LÁTSZÓLAGOS TÉNYÁLLÍTÁSRÓL. 353 után vonja a látszólagos tagadást, ez meg- a látszólagos tárgyalásvezetést, az áttekinthetetlen bizonyítási eljárást, a per elsekélyesedését, a látszólagos indokolást és az igazságszolgáltatásnak sok mindenféle egyéb baját. * Mindez milyen viszonyban van a tételes törvénnyel ? III. Károly király 1725. évi II. decreíumának 30. cikkelyének 6. §-a ad praecavenda porro impedimenta jusliíiae administrationem eiusdem celebriorem cursum remorantia vagyis „elhárítandó az útból az igazságszolgáltatás minden akadályát és mindazt, ami annak gyorsabb menetét késlelteti", — elrendeli, hogy a bíróságok (kerületi táblák) csak az olyan keresetek alapján járjanak el, amelyekben ez, hogy : Quis ? Quid ? Coram quo ? et a quo ? et quo iure petatur ? egészen világosan benne van. (Tessék megfigyelni, hogy a sok kérdőjel a felsorolást milyen erőteljessé teszi.) Az 1868. évi LIV. t.-c. 64. §-a előírja, hogy : „Felperes tartozik keresetében ... a tényeket, amelyekből követelését származtatja, időrend szerint teljesen és világosan előadni." Az 1895. évi XVIII. tc. 15. §. lényegileg ugyanígy rendelkezik. A Pp. 129. §-a ugyanígy. A józan ész és logika ugyanígy. A kifejtetteket arra a most kialakulóban lévő birói gyakorlatra alkalmazva, amely a jelen cikk kezdetén elmondott támadásnak a tárgya, — az eredmény a következő: Nemhogy helyesléssel, de egyenest lelkesedéssel kell fogadnunk azt a tényt, hogy a bíróság végre-valahára, sok évtizedes struccpolitika után kezdi meglátni, mily káros és hátrányos az igazságszolgáltatás menetére az, ha valóságos tényállítás helyett a felek csak látszólagos tényállítást terjesztenek elő. Egyetlen hibája — helyesebben hiányossága — ennek a kifejlődőben lévő gyakorlatnak, hogy csak a fizetési meghagyási kérelmekre szorítkozik, — csak ezeket utasítja vissza, ha nincs bennök valóságos tényállítás, — az ugyané hibában szenvedő keresetleveleket ellenben elfogadja. Ez kétségtelenül abból a megfontolásból indul ki, hogy a keresetlevél hiányossága a tárgyaláson pótolható. Ez a megfontolás azonban nem helyes, — mert nagyon sok olyan kereset van, amely nem kerül tárgyalásra (mulasztási Ítélet, egyesség, stb. folytán) és ugyanígy nagyon sok az olyan fizetési meghagyás, mely — ellentmondás folytán — igenis tárgyalásra kerül. Kívánatos volna tehát, ha a keresetlevelek a tárgyalás kitűzése előtt e szemponból ép olyan vizsgálat alá vétetnének, mint a fizetési meghagyási kérvények a fizetés meghagyása előtt. Jogállam XXXVI. évf. 9-10. füzet. 23