Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 9-10. szám - A látszólagos tényállításról

350 DR. KARTAL IGNÁC elbírálni azt a kérdést, vájjon a bunda vételére vonatkozó korábbi perbeli állítás igaz-e, vagy sem ? B) A kereset minden részletezés és közelebbi tényállítás nélkül arra van alapítva, hogy alperes „kártérítés címén tartozik a kereseti összeggel." Mulasztási Ítélet hozatik, amely jogerőssé válik. Hosszabb idő múlva felperes újabb keresetet ad be, amelyben ugyanezen alperestől megint minden közelebbi lényelőadás nélkül kártérítés címén követeli a kereseti összeget. Alperes az előbbi perben keletkezett jogerős mulasztási Ítéletre alapítottan a res judicata kifogást emeli, azt adva elő, hogy csak egyetlenegy esetben okozott a felperesnek kárt, mégpedig azzal, hogy gépkocsiiával elütötte a felperesnek lovaskocsiját, az előbbi perben tehát felperes ezt a kártérítési igényét érvényesítette és most is a?t érvényesíti. Felperes tagadja a két igény azonosságát, azt adva elő, hogy a jelen perben érvényesített igény csakugyan az alperes által körülírt gépkocsi összeütközésből ered, — az előbbi perben érvényesített igény azonban más tényekből eredt. A vita eldöntését a következő megfontolások teszik kétségbeejtően nehézzé: Egyáltalán bocsátható-e tárgyalás, bizonyítás és döntés alá az a kérdés, hogy az előbbi pernek, mely már jogerős ítélettel van befejezve, mi volt a tárgya ? — Ha a felperes azt állítja, hogy az előbbi pernek más volt a tárgya, mint a mostaninak, kötelezhető-e és ha igen, milyen szankciók terhével annak elmondására, hogy mi volt ez a más ? És ha a felperes akár a szankcióktól való félelmében, akár enélkül megmondja, hogy ez a más mi volt (például: körvadászat közben az alperes belelőtt az ő — a felperes — bal lábába) a jelen perben, amely nem perújítási per, elbírálható-e az a kérdés, vájjon ez a lövés csakugyan megtörtént-e ? És ha elbírálíaíik a kérdés, az igenleges vagy nemleges elbírálásnak milyen következménye és befolyása van a jelen perbeli res judicatakifogásra ? C) A kereset minden részletezés és közelebbi tényállítás nélkül arra van alapítva, hogy alperes „helyette teljesített fizetés címén tartozik a kereseti összeggel." Alperes a kereset elutasítását kéri. Ezután a tárgyalás elhalaszíatik. Az új határnapon alperes nem jelenik meg. Ennek folytán a bíróság meghozza a — nem mulasztási, — hanem érdemleges marasztaló végítéletet. Ez jogerőre emelkedik. Alperes perújítással él, még pedig azon az alapon, hogy közte és felperes közt sohasem volt olyan helyzet, amely mellett a felperes őhelyette fizethetett valamit, — őközöttük sohasem volt egyéb jogviszony mint az, hogy egyetlen egyszer közösen bonyolítottak le egy alkalmi üzletet — és ebből eredőleg egymással elszámoltak akként, hogy felperesnek egy bizonyos, — az alapperbeli kereseti összeghez közeljáró, -- összeg járt, ezt pedig ő, perújító alperes, a felperesnek megfizette. Erre nézve okirati- és tanubizonyítást indítványoz. A perujító felperes kéri a perújítási kereset visszautasítását. Rámutat arra, hogy az alapperbeli jogerős végitélet ténymegállapítása szerint alperes őneki helyette téliesített fizetés címén tartozik, ezt a ténymegállapítást pedig nem is érinti a bizonyítani kívánt ama tény, hogy alperes más jogcímen (társasviszonyból eredő elszámolás címén) alapuló tartozását megfizette. Tagadja, hogy az alapperbeli követelés bármiképen összefügg a társasviszonnyal. A nehézségek jogilag ugyanolyanok, mint az előbbi B) alatti (res judicata) esetben. Tényleg és lélektanilag azonban még nagyobbak, mint ezek, mert a bíróság hajlamosabb arra, hogy elvesse a res judicata kifogását, mint arra, hogy meg-