Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)
1937 / 9-10. szám - A koholt bűncselekmények
346 DR. SZRUB1ÁN DEZSŐ. A nyomozás megállapította, hogy a rablóként behatoló személy az újonnan felvett alkalmazott barátja volt, aki a rablás elkövetésére alkalmas helyzetet előkészítette, majd utóbb szintén, mint szenvedő fél szerepelt. * Az apróbb házi lopásokat elkövető alkalmazottak, elsősorban cselédek is elég gyakran folyamodnak a kieszelt rablás eszközéhez, hogy apró bűneiket azzal takargassák. Egyegy engedély nélkül való kimaradás és a következményektől való félelem is elegendő ok ily mese kitalálására. A hűségnek és a gazda vagyonának megvédésére irányuló bátorság és önfeláldozás bizonyítására is szolgál egyegy ilyen rablási történet. Az ily eseteknél az „áldozat" szeme előtt nem lebeg vagyoni cél. A mese korlátolt és primitív emberek agyának szüleménye. * Verekedéseknél, amelyek akár sérüléssel végződtek, akár nem, az egyik, sértettként szereplő fél, ha támadója vagy támadói ellen feljelentést tesz, ahhoz mindjárt hozzáfűzi azt is, hogy a verekedés közben elvették valamely ingóságát is, vagy legalább is azt állítja, hogy az elveszeit. Az ily állításokat részben a bosszuérzet adja a feljelentő szájába, részben pedig az a remény, hogy a feljelentett személy első ijedelmében a nemlétező kárt megtéríti s így a sértett bizonyos vagyoni előnyhöz jut, ami gyakran sikerül is. Ezt nem nevezhetjük egyébnek, mint jól sikerült, burkolt zsarolásnak. Akadt olyan kísérletező is, aki egy rablási mesével kapcsolatban azt adta elő, hogy útlevelét és a hazautazásra szolgáló pénzét rabolták el s ennek következtében nem tud elutazni. Ezzel a mesével azt akarta elérni, hogy ingyen útlevelet és utazási költséget kapjon a hatóságoktól. Az emberek e tekintetben szinte kifogyhatatlan leleményességet tanúsítanak s lehetetlen felsorolni azokat az okokat és célokat, amelyek őket hazudozásra késztetik. Mint a valótlan történetek előadásának egyik forrását megemlíthetem a rémületet is. Egy embernek félreértett magatartása, mozdulata, vagy ittas személynek minden rossz szándék nélkül való közeledése elegendő arra, hogy a megriadt emberek rablási vagy ölési kísérletről beszéljenek. E jelenséggel összefügg a feltűnni vágyás, az érdekessé tétel, valamint a bátorság fitíogtatásának a szándéka. Ugyancsak e körbe tartoznak a beteg idegzetű emberek, a fantaszták, akiknek látomásaik vannak és teljes meggyőződéssel adnak elő, velük megtörtént hajmeresztő történeteket. A „bátraktól" soha sem visz el semmit a rabló, mert azt ellenállásukkal és bátor fellépésükkel elriasztották.