Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 7-8. szám - Vádirat a tanú ellen

VÁLSÁG ÉS JOG. 313 válság.jogának olyan jelenségei, melyek a fejlődés irányába eső gondolatot juttatnak a szükség parancsa alatt kifejezésre?1) Ezekre a kérdésekre választ csak a szabálytömeg átkutatása után adhatnánk, ha ugyan megnyugtató és egyéni elfogultságtól mentes válasz erre a kérdésre adható. Egy azonban biztos: nem állunk szemben teljesen új jelenségekkel. íme egy-két példa: A XVI. századtól kezdve a XVÜL-ik század derekáig a merkantilista és metallista gazdaságpolitika sok mindent ugyanúgy tiltott és parancsolt, mint amit és ahogy nálunk 1931 óta a devizapolitika tilt és parancsol. A legtöbb európai ország, de legszigorúbban talán Franciaország, Spanyolország és Portugália megtiltották a nemesfémek, az arany és ezüst s az ezekből vert pénzek kivitelét. (Ma ezt tiltja a 4500/1931. M. E. sz. rendelet 2. §-a.) A külkereskedelmet az állam rendszeresen ellenőrizte; a külföldi kereskedők, miután eladták belföldön árúikat, kötelesek voltak a kapott vételáron belföldi termelésű árúkat vásárolni; a belföldi kereskedők, az exportőrök pedig kötelesek voltak a külföldön kapott vételárat nemes valutában haza hozni. Mi más ez, mint az exportvaluta bejelentésének kötelezettsége? (4950 1931. M. E. sz. rendelet, 1931. évi XXXII. t. c.) A devizák árfolyama szabadon nem alakulhatott ki, hivatalnokok szabták meg a külföldi váltók árfolyamát. (Ma a tőzsde jegyzéseit a Magyar Nemzeti Bank jegyzései pótolják.)2) 4. A devizakorlátozások szükségjoga állandóan változó, alakuló, amorf joganyag. Mégis vannak jellemző vonásai: A. Kútfők. A magánjog egyenlő erejű, elsődleges forrásai a törvény és a szokásjog. A magánjogi életviszonyokat főleg szokásjog és törvény szabályozza, a másodlagos jogforrásoknak csak alárendelt szerep jut. A rendelet csak tűrt kútfő : külön törvényes felhatalmazás alapján rendezhet magánjogi tárgyakat, de a rendeleten alapuló magánjogi tétel kivételes, mint törvényt kiegészítő vagy magyarázó rendelet többnyire csak alárendeltebb fontosságú joganyagra vonatkozik. Más a helyzet a válságjogban. Törvényi felhatalmazás alapján ugyan, (sőt utólagos törvényi jóváhagyás alapján, 1931. XXXII. t. c. 1. § 1. bekezdése) a rendeleti szabályozás a legfontosabb magánjogi kérdésekre terjed ki és olyan jogíételeket alkot, melyeket alkotmányjogunk értelmében csak törvény vagy szokásjog létesíthet. A törvényi felhatalmazás szinte korlátlan: „A miniszterinm mindaddig, amíg azt a gazdasági és hitélet rendjének megóvása szükségessé teszi, e célok érdekében rendelettel magánjogi és eljárási, úgyszintén a törvényhozás hatáskörébe tartozó egyéb rendelkezéseket is tehet." (1931. XXVI. t. c. 2. §.) A rendeletnek ezt a felmagasztalását minden válságjogban látjuk, a rendelet kilép szerény, alárendelt szerepéből és a törvénnyel egyenlővé válik nemcsak az általa szabályozott joganyag fontossága tekintetében, hanem a rendeleti szabályok tekintetében is. A rendelet ma nemcsak törvénykiegészítő, magyarázó, esetleg pótló forrás; több ennél: törvényrontó ereje van. -) György Ernő: A válságjog kialakulása. 1933. Polgári Jog könyvtára. 94. o. '-) Deschamps : Histoire des doctrines économiques. Paris. 1933. Les Cours de droit. Kézirat gyanánt.