Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 7-8. szám - Vádirat a tanú ellen

VÁDIRAT TANÚ ELLEN. 309 károsult eladó és a tanuk meglepetésszerűen terheltekké, anélkül, hogy a vádirat közléséig az ellenük folyamatban lévő bűnügyről még csak sejtelmük is lehetett volna. A vádirat ellen csupán a hamis tanuzás bűntettével terheltek élhettek kifogással, a bűnpártolás vétségével vádolt tényleges károsultat a Te. szerint a kifogások joga nem illette meg. A vádtanács a vádiratot azzal az indokolással utasította el és szüntette meg az eljárást a hamis tanuzás bűntettével terheltek ellen, hogy maga az a körülmény, hogy a terheltek vallomása a váltó agnoskálásának tényét nem bizonyították, egymaga a bűncselekmény nyomatékos gyanújának fennforgását nem állapítja meg annál kevésbbé, mert a vádtanács nincsen meggyőződve arról sem, hogy ki ült az autóban. A kir. ítélőtábla a vádhatóság felfolyamodását ezen felül, még ama indokból is elutasította és helyben hagyta a vádtanács végzését, hogy a sértettnek egymagában álló érdektelennek egyáltalában nem tekinthető vallomása a nyomatékos gyanú fenforgásának valószínűsítésére nem alkalmas. A másik két vádlottal szemben megtartott főtárgyaláson a vádhatóság a vádat elejtette és ekként az eljárás ellenük is megszűnt. De iure tehát nem történt semmi sérelem. Győzött az igazság, a vádlottak ellen megszűnt az eljárás, de facto azonban egy kis kisiklás mutatkozik ez ügyben, ha nem is az igazságszolgáltatással kapcsolatosan, mely vádlottaknak a legteljesebb elégtételt szolgáltatta, hanem a gyakorlati élettel szemben. A terheltek, illetve a vádlottak ellen, — a magánokirat hamisítás bűntettével vádolt kivételével — a nyomozás során leadott tanúvallomásaik alapján bocsátotta ki a vádhatóság a vádiratát. Felteendő azonban, ha a terheltek, illetve a bűnpártolással vádolt nem tanukként, hanem gyanúsítottakként hallgattattak volna ki a nyomozó hatóság által, úgy a bűnügy az anyagi igazságnak megfelelően egészen más fordulatot vehetett volna. Nem kétséges az elmondott tényállás szerint, hogy valaki ült abban a kávéház előtt megállott autóban, amelyből a vádlott fiú kiszállott. Nem vitás az sem, hogy az a valaki a megtévesztésig hasonlított a sértetthez, oly annyira hasonlatos volt, hogy a sértettet évek óta ismerő tanuk is megtévedtek a személyt illetően. Nem lehet kétséges az sem, hogy az eladónak semmi érdeke sem fűződhetett ahhoz, hogy a vevője az ő megkárosításával egy 3000 P értékű autóhoz jusson, mert hiszen ennek az ellenkezője minden észszerűséggel ellenkeznék. Nem vitás az sem, hogy az eladón felül három kifogástalannak ismert társadalmi positióval biró úr a sértettet vélte az autóban ülőben felismerni. Tehát akkor ki ült az autóban? Lehet, hogy az eladó egy amerikai izü gangsterségnek lett az áldozata, nincsen azonban kizárva az sem, hogy mégis maga a 6értett ült az autóban és megáll a fiú ama védekezése, hogy apja idegen befolyások hatása alatt változtatta meg álláspontját, mely esetben ő követté volna el a mások terhére rótt bűncselekményt. Feltevések, lehetőségek, melyeket a nyomozásnak kellett volna kiderítenie. Ha tehát a nyomozás mindenre kiterjedően annak rendje és módja szerint lefolytattatott volna, a terheltekké, illetve vádlottá előléptetett tanuk a nyomozás menetét vallomásaikkal és indítványaikkal támogathatták volna, úgy az egész nyomozás más eredményeket ért volna el. Hiszen, hogy egyebet ne említsek, mások is ültek a kávéház teraszán, akik a jelenetet látták és akik a közismert nagyiparost ismerték, s ha megcáfolást nyert volna például a sértettnek ama vallomása, hogy az agnoskálás idejében igenis ott volt a kávéház előtt és beszélt az autókereskedővel, rá hárult volna annak a bizonyításnak a terhe, hogy mit tárgyalt az eladóval és miért, mi okból jelent meg a kávéház előtt, és miért tagadta le ottlétét a váltóperben? Nem lehet kétséges, hogy a nyomozás során kihallgatott tanukat nem illeti meg a Bp. szerint semmiféle indítványozási jog. A tanú az igazságnak megfelelően megteszi vallomását és az ügy tovább nem érdekli, legfeljebb boldogan távozik a rendőrség épületéből, ahol egy fél munkanapját eltöltötte.