Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 7-8. szám - A Brit Birodalmi Sajtószindikátus és a jóhírnév védelme

287 A BRIT BIRODALMI SAJTÓSZLNDIKÁTUS ÉS A JÓHÍRNÉV VÉDELME.1) írta: DR. PICKER ERNŐ ügyvéd, hit. tvsz. tolmács. A „The Solicitors' Journalnak" multévi számai tanúságot tesznek arról, mily élénken foglalkoztatja az angol jogász-, iró- és sajtó­köröket az előző cikkünkben közölt a libel-törvény megváltoz­tatását tervező Henderson-féle javaslat. Az angol szakköröknek ez érdeklődése késztett arra, hogy ezen mozgalom fejleményeire vonatkozó utólagos közleményeket ismertessem és pedig nem­csak azért, mert ezek a témát többféle érdekcsoport látszögé­ből világítják meg, hanem azért is, mert ezek a hozzászólások a kérdésnek egy, eddig fel nem tárt uj oldalát hozzák sző­nyegre : a rádió útján elkövetett jóhirrontást és az e tárgyban hozandó törvénytől várt intézkedéseket. A sajtóérdekelíség megbízásából három képviselő, és pedig az Újságírók Egyesületének („News Society") elnöke, a „The Thimes Publishing Company" elnöke és ugyancsak a „The Times Publishing Company" egy másik főrészvényese törvényjavasla­tot- terjesztett a parlament elé, mely szinte teljesen azonos az előző cikkünkben közölt Henderson-féle tervezettel. A lap, ez ügy jelenlegi állása mellett tartózkodik véleményt nyilvánítani abban a kérdésben, vájjon a törvény megváltoztatása a javas­lat által tervezett irányban és mértékben kivánatos-e vagy sem ? Utal e tárgyban Mr. I. Kerman londoni sollicitor előadására, me­lyet a „Law Society" Nottinghamban 1936. szeptember 21— 24-ig ülésező regionális gyűlésen tartott, ugy mint az ehhez elhangzott hozzászólásokra. Mr. Kerman előadása ugyancsak a Henderson-féle javaslatból indul ki. A törvényjavaslat benyújtóinak társadalmi állására célozva, megállapítja, hogy az ujitást kizárólag a sajtó kívánja, amely libelperekben alperesként szokott szerepelni, nem pedig azok, akik a törvény védelmét keresik libel ellen. Előadó véle­ménye szerint, amennyiben tényleg fennforogna a libeltörvény reformjának szüksége, ugy ezen reform feladata kizárólag a nem kodofikált jognak ezen, a jogkereső közönség igényeit egyéb­ként minden szempontból kielégítő ágazatában megállapítható bizonyos homályosságok eloszlatása lehet, de nem a bíróságok jogkörének korlátozása. Bár nem becsüli le a sajtó fontosságát és nagy hatalmát, mégse hiszi, hogy a törvényhozás ily el­hamarkodott, szemlátomást egyoldalú érdekeket szolgáló új tör­vényt fog megszavazni, ámbátor az ellenérdeküek, — a dolog J) Lásd e tárgyról a szerzőnek a „Jogállam" 1937 január-februári számában megjelent a Brit Birodalom Sajtószindikátus és az egyéni jóhírnév védelme c. cikket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom