Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 7-8. szám

264 DR. GALLIA BÉLA Az indokolásnak ez az intenciója azonban magából a törvényből nem tűnik ki. Megtörténhetik ugyanis, hogy az iparos vagy kereskedő nem munkásnál vagy kisiparosnál, hanem nagy ipari vállalatnál rendeli meg az árút, amelyet forgalomba kiván hozni. A törvény szószerinti értelme megengedné azt is, hogy a legkisebb munkabérre vonatkozó szabályok erre az esetre is alkalmaztassanak. A törvény végrehajtására fog tartozni, hogy itt a helyes mértéket megtalálja, és ne kerüljön összeütközésbe az 1936. VII. t.-c. 28. §-ával, amely szerint az ipartestület elöljárósága az illetékes kereskedelmi és iparkamarához fordulhat, és az érdekelt szakosztály előterjesztésére odafordulni is köteles azzal a panasszal, hogy valamely iparban az ipartestület tagjai vagy a tagok egy része az ipari készítmény árát, illetve a vállalt munkának díját az iparűzés tisztességét sértő egészségtelen versennyel oly mértékben szorítják le, hogy emiatt az iparosság életfenntartását veszélyeztetik. (A panasz elbírálására hivatott választotíbíróság szervezetét és eljárását a 27000/1937. I. M. sz. rendelet szabályozza.) IX. Évenkénti fizetéses szabadság. Az eddigi bírói gyakorlat a szabadsághoz való jogot és az igénybe nem vett szabadságért való külön megtérítést csak külön kikötés esetében ismerte el. A törvény 11. §-a azt a nagyjelentőségű szociális újítást tartalmazza, hogy egyévi folytonos szolgálat után az alkalmazottnak legalább 6 munkanapot magában foglaló évenkénti fizetéses szabadságot kell adni, amelybe nem lehet beszámítani a törvényes munkaszüneti napot, valamint a betegség vagy a lebetegedés miatt történt munkamegszakítást. Az illetékes miniszter hosszabb évi fizetéses szabadságot is megállapíthat, és különösen megállapíthatja, hogy a szolgálati idő növekedésével arányban a fizetéses szabadság legrövidebb tartama miként emelkedik. Ebben csak annyiban van korlátozva, hogy a leghosszabb szolgálati idő mellett sem lehet a legkisebb fizetéses szabadság minimumát 24 napnál hosszabb időben meghatározni. Arra természetesen nincsen korlát, hogy a munkaadó ennél nagyobb szabadságot önként engedélyezzen, vagy hogy nagyobb szabadságidő szerződésileg kiköttessék. Ezenkívül az illetékes miniszter a fizetéses szabadság feltételeit és módozatait is rendeletileg állapítja meg, nevezetesen a szolgálati idő folytonosságának feltételeit, a szabadság szempontjából a szolgálati idő kiszámításának módját, a szabadságidő megoszthatóságát vagy folytonosságát, kezdetének megállapítását és annak közlését, továbbá azt, hogy miként kell a szabadságidő tartamára járó díjazást kiszámítani, valamint hogy a munkaviszony évközben való megszűnésének esetén minő szabadságidő jár. A munkaadónak kötelességévé teszi a törvény 13. §-a, hogy alkalmazottjának összes illetményeit a 11. és 12. §. alapján igénybe vett szabadság egész tartamára megfizesse, kivéve