Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 7-8. szám

A MUNKAVISZONY ÚJABB SZABÁLYAI. Irta : DR. GALLIA BÉLA kir. kúriai bíró. I. A magyar munkajog forrásai különböző eredetűek, és meglehetősen szétfolyók. A szolgálati viszonyra vonatkozó általános szabályokat a még mindig csak javaslatban élő magyar magánjogi törvénykönyv foglalja magába. Pap Dezsőnek a magánalkalmazottak szolgálati viszonyairól szóló kiváló törvénytervezete lekerült a napirendről. A gazdatisztek, a házi és gazdasági cselédek, a bányászok és tengerészek szolgálati jogviszonyait külön törvények szabályozzák. Külön tőrvények rendelkeznek a gazdasági munkavállalók jogviszonyairól. Az ipari és kereskedelmi alkalmazottak szolgálati jogszabályainak főforrása a kereskedelmi és ipartörvénynek egymást részben fedő, részben módosító rendelkezésein kívül az 1920 évi 1910. M. E. sz. rendelet. Ezek a jogforrások most egy újabbal bővültek az 1937. XXI. t.-cikkben, amely a munkaviszony egyes kérdéseit szabályozza. Őszinte elismeréssel kell adózni azelőtt a mély szociális érzék előtt, amely ezt a törvényt átlengi, és amely a munkaviszony három égetően fontos kérdését: a munkaidőt, a legkisebb munkabért és az évi fizetéses szabadságot rendezi. A legkisebb munkabérek megállapítására az 1932. XIX. t. cikkbe iktatott nemzetközi egyezmény kötelezte a kormányt, és már az 1935. évben állíttattak fel munkabérmegállapító bizottságok (52,000/1935. K. M. rendelet), és egyes iparágakban a minimális munkabér és munkaidő már előbb is rendeletekkel szabályoztatott. A kereső foglalkozások igen széles körére kiterjedő átfogó rendezést azonban csak a most említett törvényben kaptunk. De nemcsak szociális, hanem jogászi szempontból is nagyjelentőségű az új törvény, mert sok tekintetben módosítja a szolgálati viszonyra vonatkozó törvényes szabályokat, és különösen szakít az eddigi bírói gyakorlatban kijegecesedett jogszabályokkal is. Ezért a jogászra nézve is fontos, hogy számot adjon azokról a változtatásokról, amelyeket a törvény az eddigi jogon eszközölt, és kutassa, vájjon mennyire célravezetők a törvény eszközei, amelyekkel a szolgálati viszonynak szociális kérdéseit előbbre kívánta vinni. II. Nagy jelentőségénél fogva elsősorban ki kell emelni a törvény 15 §-át. Ez tulajdonképen nem is tartozik abba a rendszerbe, amely a munkaidő, munkabér és szabadság kérdéseit rendezi. Az 1910/1920. M. E. sz. rendeletnek a felmondási időre és a felmondással járó szabáh okra, valamint a végkielégítésre vonatkozó rendelkezéseit eddig csak a kereskedő segédekre, továbbá a kereskedők vagy iparos vállalatában alkalmazott tisztviselőkre lehetett alkalmazni. A bírói gyakorlat éles különbséget Jogállam XXXVI. évf. 7-8. füzet. 17