Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 5-6. szám - Személyiségi jogvédelem és nyilvánosság

SZEMÉLYISÉGI JOGVÉDELEM ÉS NYILVÁNOSSÁG. 235 azonban főmagánvádló erkölcsi értékét és társadalmi megbecsülését nem érintik. A Kúria B/I. 5692/930 számú Ítélete szerint, hol pedig a főmagánvádló egy elhunyt kiváló kulturpolitikus és miniszter, megállapítja, hogy a vád tárgyává tett cikkek lényegileg politikai támadó cikkek, melyek főmagánvádló kultúrpolitikájának mások részéről is elhangzott bírálatát tartalmazzák. Ez magyarázza a cikkek támadó színezetét, éles hangját. Kétségtelen ugyanis, hogy minden támadó cikknek van a sértett ellen irányuló éle, különösen, ha szembenálló felek bírálják egymás politikáját. Az adott esetben azonban a Kúria megállapítja a jogos bírálat határának túllépését. A budapesti Törvényszék B XI. 1403/1929. számú Ítélete szerint melyet a m. kir. Kúria is helybenhagyott, az a kijelentés, hogy a sértett által szerkesztett szaklap semmitmondó, üres, a főmagánvádlónak becsületét, emberi méltóságát, társadalmi forgalmi értékét nem támadja, az csakis éles, de a törvénybe nem ütköző kritika. Egyébként a Kúria a valóságot is bizonyítva látja. Erre a körülményre még visszatérek. A francia jog is csak igen szük körben ismeri a valóság bizonyítását, ha az állítás köztisztisztviselő hivatalos ténykedésére, vagy nyilvános takarék és hitelintézetek alkalmazottainak ügykörére vonatkozik. A bíróságok azonban a valóság bizonyítása után más személyek ellen irányuló tényállások esetén is ártási szándék hiányában felmentő Ítéletet hoznak.16) A magyar gyakorlat az előbb említett eseten kívül, más esetben is belemegy a bírálatba, mint szakvéleményben foglalt tényállítások valódiságának taglalásába, igy a Bpesti Törvényszék által B VII. 11523/ 1929. szám alatt és a m. kir. Kúria által B.1.1939/1930. szám alatt elbírált esetben azt vizsgálják a bíróságok, hogy a novella témája, iránya tényleg hadsereggyalázó-e. Jellemző, hogy a bíróságok véleménye különböző, a kir. Törvényszék felmenti a vádlottat, mert a novella cselekménye tényleg képtelen, ostoba, együgyű, a m. kir. Kúria elitéli, mert a valóság bizonyítása nem sikerült, a novella nem bántó a hadseregre, ellenkezőleg a benne szereplő ezredest jószívű, meleg bajtársának tünteti fel. Egy másik esetben a bíróság egy époszról szóló bíráló vélemény tényállításainak vizsgálatába megy bele. Egy magánjogi kúriai Ítélet a hírlapírót kártérítésben marasztalja, mert bírálata, mellyel egy kiváló színésznek azt az eljárását, hogy egy ellenséges hadvezér halálát szerepe közben jelentette be, komédiás trüknek nevezte, a felperes színész művészi hírnevét sérti. (Kúria P. II. 1.747/1928.) Láttuk, hogy a bíróságok többször irodalmi, művészi bírálat kifejezései valóságát vizsgálják. Megokoltuk, hogy politika, irodalom, művészet, tudomány terén közérdek a vélemények nyilvánításának szabadsága, tárgyilagos mérték hiányában. Nem tartjuk célszerűnek a bíróságok tekintélye szempontjából sem, hogy ők bírálják el, hogy a költő versei döcögősek, kezdetlegesek-e, hogy a novella stílusa folyékony, i«) Dr, Friedrich Zimraermann: Die Grundbegriffe des französchichbelgischen Pressrechtes. Breslau 1907.