Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 5-6. szám - Törekvések a hűtlen elhagyásos perek megszüntetésére

A HÜTLEL ELHAGYÁSOS PEREK MEGSZÜNTETÉSE 221 Végül utolsó bekezdésként kimondanám: „A bíróság a házassági perben ideiglenesen abban az esetben is intézkedhetik, ha a jogosultak valamelyike az ágytól és asztaltól való különélést nem is kérte." A mai gyakorlat szerint a bíróság ideiglenes intézkedést csak akkor tehet, ha vagy valamely jogosult kérelmére a per tartamára, vagy határozott időre az ágytól és asztaltól való különélést egyidejűleg vagy megelőzőleg elrendelte. Ha kellő időben a fél különélést nem kért, huzamos időre járó tartásdíjtól eleshet. Ki kell kerülni, hogy a gyakorlat nem ismerése folytán a nő a neki járó tartásdíjat ne kapja meg. Gyakorlati szempontból, mert vitás nem lehet, hogy az ügyvédnek a költségekhez való jogánál fogva mit tarthat meg a kezéhez befolyt tartásdijakból és mert nagyon fontos, hogy a tartásdíjra jogosult a tartásdíjakat a megélhetésére fordíthassa, már az eljárás novellában szabályoznám a kérdést s pedig a következő módon: „A családi viszony alapján megítélt tartásdíjakkal szemben beszámításnak helye nincs. A perben vagy a végrehajtási eljárás során közreműködő ügyvéd a kezéhez befolyt összegeknek a tartásdíjak fedezésére szükséges részéből csak a nyugtabélyeget és a pénz szállításához szükséges postaköltségeket vonhatja le. A tartásdijrészleteket az ügyvéd kívánatra a jogosultnak postán köteles megküldeni. A költségek cimén befolyt összegek az ügyvédet illetik. (1937 : IV. t.-c.)" Visszatérve cikkem főtárgyára a hűtlen elhagyásos perek kérdésére, azt hiszem meggyőző módon mutattam ki, hogy a megegyezéses hűtlen elhagyásos perek megszüntetésére egyetlen mód van, a visszahívási időnek hat hónapra való felemelése. Nem rejtettem el azt a nézetemet, hogy ennek a reformnak a közerkölcsiségre és a családvédelemre (nők és gyermekek érdekében) rendkívül káros következményei is lehetnek és hogy egyéb, a hűtlen elhagyásos perre vonatkozó javasolt újításnak nem lehet lényeges eredménye. A kormányzat kötelessége a házassági élet szilárdságát előmozdítani, de nézetem szerint most már nem perjogi eszközökkel, mert a mostani jog a komolytalan okból való házasságbontást már is kellően akadályozza. (Csak a másik fél hibájából lehetséges a bontás, mert hiszen a megegyezés esetén is az alperes erkölcsi szempontból vétkes, továbbá a nem vétkes és a per alatt minden nőnek tartás jár, a házasság megszűnésének következménye a közszerzemény megfelezése, a vétkes fél gyermekeit elveszti, stb.) Nem szabad már azokat az intézkedéseket halasztani, amelyek a jobb párválasztást biztosítják (pl. jegyesek orvosi vizsgálata, jegyesek részére tanácsadás), a közegészségi állapotot javítják, a gazdasági helyzetet és erkölcsi szinvonalat emelik s nem utolsóként a kisebb nézeteltérésekben a házasfelek segítését intézményesen biztosítják.