Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 5-6. szám - Törekvések a hűtlen elhagyásos perek megszüntetésére

218 DR. GYULAI ERNŐ Semmi alapos ok sem indokolja, hogy a fél a házassági bíróság előtt meghatalmazást ne adhasson. Bizonyára visszás, hogy ha pl. a kir. 'ítélőtábla előtt új ügyvéd vallása válik szükségessé és a félnek nincs pénze a közjegyzőre, falujába kell utaznia, hogy a községi elöljáróság előtt a meghatalmazást aláírhassa. A 160. §-hoz: Az utolsó bekezdésben levő: „A felperes a költségeket előlegezni köteles" mondat helyett: „A felperes, vagy ha viszontkereset is van, a peres felek egyetemlegesen, illetve ha a keresettől való elállás következtében egyedül a viszontkereset folytán van folyamatban a per, az alperes a költségeket a keresetlevél benyújtásától kezdve a házasságvédő kérelmére előlegezni köteles." Ma ugyanis a felsőbíróságok gyakorlata szerint a felperes (illetve az alperes) csak a jogerős ítéletben foglalt rendelkezés alapján köteles a házasságvédői díjakat előlegezni. A Tervezet szövege alapján is ilyen határozatok várhatók, holott valószínű, hogy a javaslat már a per folyamán kíván a költségek előlegezéséről gondoskodni. A javasolt fenti szövegemből világos, hogy nem mindig a felperest kell előlegezésre kötelezni. Rendkívül aggályosnak tartom a javaslat következő rendelkezését : „A kir. ügyész az ilyen (a házasság érvénytelenségét, felbontását, ágytól és asztaltól elválást kimondó) Ítélet ellen is élhet perújítással, de csak azon az alapon, hogy az ítélet nem tartozott a belföldi joghatóság körébe." (170. §.) Ha az állampolgársági viszonyok rendezettek volnának, ez a perújítás nem járna elviselhetetlen következményekkel. Ma azonban az állampolgároknak csak nagyon kis részének az állampolgársága kétségtelen módon megállapított. A bíróságok még néhány évvel ezelőtt kivétel nélkül arra az álláspontra helyezkedtek, hogy mindenki, aki Csonkamagyarország területén született, hacsak az ellenkezője ki nem tűnik, magyar állampolgár. Rövid idő előtt, még 1937. évben is, a kir. Kúria is ismételten ezt jelentette ki. Az utolsó időkben azonban a budapesti kir. törvényszék azt a gyakorlatot folytatja, hogy magyar állampolgár az, akinek atyja (vagy ha törvénytelen születésű, anyja) Csonkamagyarországi születésű vagy idevaló illetőségű vagy aki sorozáskor csonkamagyarországi illetékességüként szerepelt, aki optált, még ha optálása nem is nyert elintézést és aki magyar állampolgárságát belügyminiszteri bizonyítvánnyal bizonyítja. Egy legújabban kelt miniszteri rendelet a házasságkötés szempontjából a magyar állampolgárság vélelmezését teljesen a kir. törvényszék elvi alapján rendelte el. A házassági bíróságok tehát a legtöbb esetben a kifejtettek szerint csak a magyar állampolgárság valószínűsítése alapján állapítják meg az állampolgárságot. Ismételten meg kellett mégis gyakorló ügyvédről, kir. ügyészről, meghatalmazott miniszterről, hogy magyar állampolgárságuk vagy hontalanságuk igazolva nincs és a bíróságnak a hatásköre meg nem állapítható.