Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 5-6. szám - Törekvések a hűtlen elhagyásos perek megszüntetésére

A HŰTLEN ELHAGYÁSOS PEREK MEGSZÜNTETÉSE 211 magukat az esetek túlnyomó többségében a házasság felbontására és pedig olyan okok miatt, amelyek az együttélés helyreállítását lehetetlenné tették. Természetesen vannak perek, amelyeknél az együttélést nem benső okok miatt szüntették meg, hanem egy harmadik iránt táplált jogosulatlan érzelem vezetett a házasság felbontására irányuló kísérletre. Ilyen eseteket a többiektől külön kell választani s különösen ilyen esetekben szükséges mindent elkövetni az életközösség helyreállítására. Egy esetben a tárgyalás ismételt halasztásával elértem, hogy a férj a feleségéhez visszatért, mint megtudtam azóta — évek óta - házastársával zavartalanul együtt is él. Erről az esetről szóltam fentebb. A hűtlen elhagyásos perekben a bírót a peres felek lelki természete s a köztük történtek tekintetében az iratok nem tájékoztatják. Ilyen perekben a békéltetés érdekében a békéltetés során törekszem az adatok megszerzésére. Ez azonban — mint említettem — a felek szűkszavúsága folytán csak ritkán sikerül. Hogy már a békéltetés folytán igyekszik a bíró — amenynyire lehetséges — a békéltetés érdekében a feleket megismerni azt semmiféle jogszabály elő nem írja, épen azért hasznosnak tartanám, hogy a házassági birák tájékoztatására törvényes felhatalmazás alapján az igazságügyminisztérium részletes útmutatást dolgoztatna ki hozzáértők (működő bírák, orvosok, író-emberek) meghallgatása mellett arra nézve, hogy miként folytassa le a házassági bíró a siker több reményével, mint eddig, a békéltetést, s különösen, hogy miként válassza ki azokat az eseteket, amelyekben a szándékolt bontásnak nincs alapos benső oka. Lehetne olyan intézkedésre gondolni, hogy a bíró minden esetben a szülőket, gyermekeket is megidézze, de ez csak úgy volna lehetséges, ha a törvény előírná, hogy bontó Ítéletet csak az esetben lehetne hozni, ha a felperes ezek lakását a keresetlevélben megjelöli. De ez az intézkedés alig volna célravezető, mert a szülők és gyermekek vallomásukat megtagadhatják (Pp. 657. §.) s a gyermekeknek a perbe bevonása különben a legnagyobb mértékben aggályos, ezért is mellőzendő. Hogy a békéltetés mindazon esetekben, amelyekben azt a törvény szerint mellőzni nem kell illetve nem lehet, tényleg megtörténjék, a Tervezet a békéltetésről elmaradt házasfél büntetését rendeli el, sőt ha a büntetés nem vezet eredményre, elővezetését. (Tervezet 163. §. 5. bek.) Még senkit sem találtam, aki ezt a rendelkezést helyeselte volna. A felperesre nézve ez a rendelkezés nyilvánvalóan felesleges. Hivatkozom e tekintetben a budapesti kir. törvényszék házassági bíráinak a gyakorlatára, amely a békéltetést a házassági per olyan szakának ismerte fel, amellyel a felperes tetszése szerint nem rendelkezhetik. Épen ezért, ha a felperes személyesen nem jelenik meg a békéltetésen — hacsak a békéltetés mellőzésének törvényes előfeltételei nincsenek meg, a kir. törvényszék az eljárást megszünteti. Ennek az eljárásnak általánossá tétele végett javasolnám a Tervezet 163. §-a helyett: ..Ha az előzetes békéltetés a törvénynél fogva nem maradhat el és a felperes a békéltetésen személyesen nem jelenik meg és elmaradását ki nem mentette, a keresetlevelet vissza kell utasítani.