Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 5-6. szám - A BV.17. és 20. pr.-a és a becsület védelme

189 A BV. 17. ÉS 20. §-A ÉS A BECSÜLET VÉDELME. Irta : DR. P. ÁBRAHÁM DEZSŐ ügyvéd. A bűncselekmények megítélésénél kialakult köztudat nem tekinti súlyos eltévelyedésnek a becsületvédeimi törvénybe ütköző magatartásokat és ezt a közfelfogást alátámasztják a büntető jogszabályoknak a többi bűncselekménnyel szemben aránylag enyhe megtorló rendelkezései is. A közfelfogás és a kriminológia a becsület ellen elkövetett bűncselekményeknél úgy látszik nem lát nagyobb jogi érdeksérelmet. A társadalmi rend és béke s így a törvénytisztelet szempontjából nem közömbös azonban, hogy a becsület, az arra érzékenyebb emberek legfőbb kincse, minden irányban kellő védelemben részesüljön és ezzel elkerülhető legyen a törvényen kivüli elégtétel vétel: az önbíráskodás. A becsületvédö törvény miniszteri indoklása is utal arra, hogy a becsület ellen irányuló bűncselekmények erélyes megtorlása feltétlen erkölcsi és jogi követelmény — és a törvénynek arra kell törekednie, hogy a társadalomnak e nemes értéke megfelelő oltalom alá kerüljön. A törvény meghozatala óta eltelt csaknem negyed század bizonyos tekintetben eltérő joggyakorlatot fejlesztett ki a törvényhozó azon intenciójával szemben, amely a törvény indokolásában le van fekteíve. pedig a Bv. törvény megalkotását a Btkv.-nek a becsületet védő régi rendelkezéseivel szemben is az a tapasztalat tette szükségessé, hogy az addig kifejlett bírói gyakorlatban még az az érték is lefokozódott, amelyet a törvény (Btkv.) tulajdonított a becsületnek. Nyíltan kimondja ezt a Bv. javaslatának miniszteri indoklása is. Amilyen jelentősége van a bűncselekmény értekelmélete tekintetében a Bv.-ben szabályozott vétségeknek, épp annyira komplikált azoknak elbírálása minősítésük vagy büntethetőségük szempontjából. E tekintetben a Bv. 20. §-a, különösen azonban a 17. § az, amely különösebb ügyeimet érdemel. A Bv. 20. §-ának egyik fontcs eleme, hogy „büntethető" cselekmény elkövetésére szóljon a hatóság előtti vádaskodás. Kikapcsoljuk ezúttal a „kellő ténybeli alapot" és „a gondatlanságot", s azt is hogy a vád valónak, vagy valótlannak bizonvult-e ? A Btkv. 227. §. és a Bv. 20. §-a között nemcsak az a különbség, hogy előbbinél a tudatos rosszhiszeműség a szándék, sőt egyenesen a célzat, utóbbinál pedig csak a gondatlanság az egyik előfeltétel, hanem a „büntetendő" és „büntethető., cselekménnyel való vádolás közötti megkülömböztetés is. Mit jelent ez a Bv, 20. § értelmében: azt, hogy a hatóság előtti gondatlan rágalmazó minden egyes esetben mentesül, ha azon cselekmények amikkel bárkit megvádol, elévülés folytán kivül esnek a „büntethetőség" határán. Ezt az álláspontot „de lege lata" a bírói gyakorlat, úgyszólván kivétel nélkül honorálja. Ezek szerint a meghurcolt ser-