Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 5-6. szám - A psychoanalysis és a büntetőjog

A PSZICHOANALÍZIS ÉS A BÜNTETŐJOG. 173 munka lehetővé teszi az elfojtás következtében annak idején a tudattalanba visszaszorított komplexumnak, s az ebből származó hajtóerőknek titkos alapjait a tudat világába hozni s kiegyenlítődéshez juttatni. Gyakori eset, hogy az asszociációkban hézagok mutatkoznak, — hogy a beteg egyenesen megtagad minden további közlést. Ilyenkor — Freud szerint — a tudattalan feltárását az u. n. ellenállás („Widerstand") akadályozza, mely azonos azzal az erővel, mely annak idején mint elfojtás („Verdrángung") érvényesült s a magasabb rendű én, az u. n. Überich, superego részéről elitélt, kiélésében eltiltott vágyat visszaszorította a tudattalanba. Az ellenállás tehát arra figyelmezteti a lélekelemzőt, hogy most már elérkezett a neurózist okozó komplexumhoz. Tehát vagy le kell győznie az ellenállást, vagy az eddig nyert asszociációs anyagból ki kell bogoznia a kórokozó komplexumot. A pathogén komplexum megismerésére irányuló munkásság sikerét nem csekély mértékben biztosítják az u. n. tévcselekmények, balfogások („Fehlleistungen") mélyebb értelmének felderítése, amilyenek a nevek, számok, elhatározások elfelejtése, az elszólás, elírás, egyes dolgoknak elvesztése, elrakása, stb. Freud szerint ezek a — németben „ver" szócskával kezdődő szavak útján jelölt — cselekvések („Verlesen, Verhören, Versprechen, Vergessen, Verlegen, Verlieren") nem véletlenek, még kevésbbé céltalanok; rugójuk valamely a tudattalanba visszaszorított, ott lapangó vágy, mely éppen a tévcselekményeken keresztül tör fel a tudatba s így maguk a balfogások igen nagy hasonlóságot mutatnak a neurotikus szimptómákkal. A komplexum megismerését Freud szerint rendkívül elősegíti az álomfejtés. Az álmok ugyanis az ébrenlét le nem zárt oly gondolatsorainak, — ki nem elégített oly vágyainak az alvás ideje alatt beálló folytatásai, melyek mint gondolat s vágy a tudattalanba szoríttatnak vissza s az u. n. cenzúra erejéből nem is tudnak igazi valójukban tudatosulni. Ezért — kikerülve az alvás során gyengülő cenzúra gátlásait — álruhában torzított alakban, szimbólumokban jelennek meg és pedig mint a titkos vágyat kifejező lappangó álomgondolat („latenterTraumgedanke"), mely az u. n. álommunkának különféle munkássága (a sűrítés = „Verdichtung", — eltolás = „Verschiebung", — ábrázolás = „Verbildlichung", s főleg a szimbolizálás) eredményeként áll elő, s mindenkoron csak a tudatosult u. n. nyilvánvaló állomtartalom („manifester Trauminhalt") alapul vételével, az álommunka visszagombolyításával ismerhető meg. Ez a psychoanalitikus éleslátást s különleges technikát kívánó álomfejtés tehát fellebbenti a tudattalant takaró fátyolt, s hozzásegít az ember rejtett ösztönéletének megismeréséhez, mert az álom álruhába öltözött vágyteljesítés, mint Freud mondja: „der Traum ist die (verkleidete) Erfüllung eines (unterdrückten, verdrángten) Wunsches".