Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 1-2. szám

6 DR. SZLADITS KÁROLY melö képességét csökkenti, mert annak legfőbb indító okát, az önérdek serkentő hatását megszünteti, annak legerősebb rugóját, az egyéni jogot kikapcsolja." „Ha nem is tudjuk megakadályozni azt, hogy különböző közigazgatási és közjogi parancsok és tilalmak átszőjék magánjogunk rendszerét, legalább azt kell követelnünk, hogy e parancsoknak és tilalmaknak szabadságok és jogok is feleljenek meg." Arany szavak, melyek méltán szolgálhatnak a modern jogi átalakulás vezérlő elveiül. De ne higyjük, hogy Baumgarten Nándor a szociális jog eszméjét csak a háború után fedezte fel: végigvonul az valamennyi korábbi írásán is. Már 1906-ban (7. sz.) és utóbb is (21. sz.) felszólal „kereskedelmi törvényünk uralmának messzemenő túlfeszítése" (nem kereskedőkre kiterjesztése) ellen, mely „ma már teljesen tarthatatlanná vált." A sztrájkproblémáról 1908-ban állapítja meg, hogy a sztrájk meggátlása csak eredményes szociális törvényhozás és kölcsönös engedékenység által lehetséges." A játék és fogadás kérdésében (15. sz., 1914.) erőteljesebb szembeszállást sürget a játékszenvedéllyel, mert „a szociális alapon épült polgári törvénykönyv nem maradhat tétlen akkor, midőn a mi társadalmi viszonyaink a szabályozást parancsolólag kívánják." És már 1908-ban, mikor nálunk még senki sem beszélt gazdasági lehetetlenülésről, ráutalt a clausula rebus sic stantibus jelentőségére (10. sz.), midőn hangsúlyozza, hogy a hosszúlejáratú, íelmondhatatlan jelzálogkölcsönszerződések az „adós hosszú időre terjedő oly szigorú és nagyfokú alávetettségét eredményezik, melyek szociális szempontból nem igazságosak, közgazdasági szempontból nem indokoltak és jogpollitikai szempontból nem kívánatosak." íme, ilyen gondolatokban nyilvánult a ma annyira félreismert „liberális korszak" jogászi felfogása Magyarországon, még hozzá a „nagytőke" egyik exponált képviselője részéről. Ez mutatja, hogy az igazi jogászt nem jelszavak vezérlik, hanem mély emberi igazságérzések, melyek felül emelkednek a korok változó, hullámzó politikai irányain. Uyképen bontakozik ki ezekből az írásokból Baumgartennek, az embernek képe, felruházva a polgári társadalom legszebb erényeivel; a polgári szorgalom és szoliditás megtestesülése, a nagyhangú hazafiaskodástól távol álló, önfeláldozó munkában nyilvánuló igazi nemzeti szellem; a szélsőségeket kerülő, az emberi igazságot mélyen átérző, halkhangú, finom úri gondolkodású ember, aki minden közhasznú munkában, melyet változatos életfolyása kezeügyébe adott, önzetlen odaadással vett részt, de a szereplés és elismerés elől önérzetes szerénységgel vonult vissza. III. Mindez az itt egybefoglalt sok tanulmány, értekezés, cikk, szemle úgy nőtt ki szerzőjük napi munkájából, mindenkor gyakorlati és ezzel együtt tudományos szükségletet szolgálva. Ez az eredetük adja meg ezeknek az írásoknak azt a frissesé-