Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 5-6. szám - Az ügyvéd szerepe a büntető igazságszolgáltatásban

AZ ÜGYVÉD SZEREPE. 163 a közigazgatástól — elszakadva az angolhoz oly közelálló régi jogállapottól, megteremtette a külön bírói kart, a joggyakornokkal kezdődő külön bírói pályát s ezáltal szinte mesterségesen támasztott ellentéteket a bírói kar és az ügyvédség között — elég e tekintetben pl. csak arra az elégedetlenségre utalni, amelyet egy ügyvédnek nagy ritkán bíróvá kinevezése, vagy a nyugalomba vonuló bírónak ügyvédi pályára lépése okoz, — nálunk tehát nemcsak indokoltak az ilyen előadások, de szerény véleményem szerint egyenesen missziót teljesít az, aki minden alkalmat — s ilyennek tekintem a bírák által ügyvédi körben az igazságszolgáltatás kérdéseiről tartott előadásokat — megragad arra, hogy ezen mesterségesen kiépített, mert valójában természetellenes ellentéteket enyhítse s a két kart egymáshoz közelebb hozza. Ebből az emelkedett szempontból tekintve nem is azt tűztem ki mai feladatomul, hogy végigmenve a Bp.-nek általános, az előkészítő eljárásra, a főtárgyalásra és a fellebbviteli eljárásra vonatkozó szakaszain, ezek kapcsán rámutassak a védő szerepére a bűnvádi eljárásban, hanem, hogy úgy kúriai, mint elsőfokú bíráskodásom tapasztalatai alapján olyan kérdésekkel foglalkozzam, amelyeknek tárgyalása a bírónak és ügyvédnek érintkezését, a tárgyalóterem atmoszféráját javítani, végeredményben mindkét kar tekintélyét öregbíteni alkalmas. Ebben a gondolatkörben foglalkozni fogok először az ügyvédnek, mint védőnek magatartásával általában, a talárral, a kötelező védelem intézményével s végül a védő szerepével a főtárgyaláson, különös tekintettel a keresztkérdezésre. II. Cicero szerint az ügyvéd: uir bonus, dicendi peritus, qui in causis publicis et privaíis plena et perfecte utitur eloquentia. (Jó ember, aki a beszédben jártas és aki a magán és közügyekben teljes és tökéletes ékesszólással él). Ma is az az első dolog, amit ügyvédtől megkövetelünk, hogy becsületes, tisztességes ember, — vir bonus — legyen. Amikor egyszer Angliában a lordkancellár a barristerek között bírót keresett, azt mondta: „Keresek egy igazi gentlemant, ha még jogot is tud, annál jobb". Nem merném ugyan azt állítani, hogy a mi anyagi és alaki jogszabályaink dzsungeljében is fontosabb volna a gentlemanike-ség a jogszabályok tudásánál, de azt hiszem kétségtelen, hogy ha úgy a bíró, mint az ügyvéd gentlemanek, akkor már magában ez a körülmény a köztük való érintkezés és tárgyalás számára máris bizonyos kedvező légkört biztosít, ami még az ítélethozatalra is gyakran befolyással lehet. Különös jelentősége van ennek a bűnügyekben, ahol az ügyvéd gyakran az ember legdrágább kincsét, életét, becsületét, és családi nyugalmát védi, ahol védence jogainak érdekében gyakran kénytelen bírálat tárgyává tenni a rendőrhatóságoknak, vizsgálóbíróknak és a kir. ügyészségnek eljárását.