Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 3-4. szám - Angyal Pál és Rácz György: A büntetés kiszabása bírói gyakorlatunkban [könyvismertetés]

SZEMLE. 159 az elmélet hatását a leginkább mutatja. A bolsevizmusnak a nemzetközi jogrendre vonatkozó felrogását illetően a rendszer magatartását elsősorban a Marx—Engels-\é\z hagyaték szabja meg. E szerint pedig az állami szervezetek a gazdasági fejlődés során vagy pedig a proletariátus fellépése által szükségszerűen fel fognak oldódni és ennek következtében az egyetemes emberi társadalom áilam, sőt jog nélkiilí állapotban fog élni. Kétségtelen, hogy a bolsevizmus! ez az elméleti felfogása az állami szervezetek megszüntetéséről a nemzetközi jog alapkövetelményeivel állítja szembe. A nemzetközi jogrend ugyanis az öncélú és önnálló független államok sokaságán alapszik, amelyeknek lebontásával elpusztul maga a nemzetközi jog is. A bolsevizmus ezen elgondolás megvalósítása végett kitűzi a világ "forradalmasításának a célját. Ez a forradalmasítás a végső proletár-egység tökéletes biztosítása érdekében a fokozatos keresztülvitel során nem jár közvetlenül az állami szervezetek megsemmisítésével, hanem azoknak a proleíárlömegek uralma alá juttatásával. A proletáriátusnak a forradalmak utján birtokbaveit államokban az államhatalmat épen ellenkezőleg kíméletlenül, dikiaturás módon kell kifejtenie, hogy eleve lehetetlenné tegye a status quo visszaállítását, minden téren keresztülvigye az illető államban a bolsevizmus rendszerét és azt mindaddig erőszakos eszközökkel vezesse, amíg a bolsevizmus a világ államainak egyetemében úrrá nem lesz. Az államelhalási elméletnek csak a fejlődés ezen a fokán nyílik út és az államhatárok lebontásával, illetve az esetleg már megelőzőleg bizonyos állami vagy államközi egységbe tömörült bolsevista államhatalom elszunnyadásával ekkor kerülhet megvalósításra a proleíárvilágegység utópiája. A bolsevizmus! ezen elméleti és általa küldetésszerűén követett célja a gyakorlatban a szédítő hajtóerejü imperializmusok mellé állítja csatasorba. Csak mig minden, bármilyen mértékű és igényű imperiálizmusnak van valamilyen telítettségi foka, amelyen túl már nem képes az összezsákmányolt területeket és népeket uralmában tartani, addig a bolsevizmusnak ilyen telítettségi korlátai elvi okból nincsenek. Ez az elvi ok pedig az, hogy a bolsevizmus ezt a szovjetimperializmusáí nem egy nép erejével, hanem a nemzetközi proletariátus testvérisége utján kívánja a világ uralmához juttatni; fokozatos terjeszkedésében tehát újabb és újabb proletároszlopokkal erősítené meg a szovjethatalom épületét, amely ilyen módon elvileg akadálytalanul lenne kiépíthető az egész világra. Mindent egybevetve tehát a bolsevizmus lényege és jelentősége nemzetközi jogi szempontból épen a nemzetközi jog és az annak alapjául szolgáló államok ledöntésére és az egész világra kiterjedő egységes, proletár-társadalom létesítésére irányuló törekvésében áll. Kártérítési igény film-reklám elmaradása miatt. Tolnay és TársaCrilerion Film Producers Ltd. (The Solicitors Journal, 1936. évf. okt. 5. 795. o.) Felperesek, — társszerzők — arra vállalkoztak, hogy alperes részére egy regényt filmmé írnak át. Alperes az erre vonatkozó megállapodással kapcsolatban külön levélben kötelezte magát, miszerint felpereseknek, mint társszerzőknek, nevét a filmen feltünteti a célból, hogy ez által részükre reklámot csináljon. Felperesek kereseteit indítottak a reklám elmaradásából eredő káruk megtérítése iránt. A bíróság kötelezi alperest, hogy a reklám elmaradása folytán beállott kárának megtérítése fejében fizessen mindegyik felperesnek 100—100 fontot. A bíróság álláspontja szerint egy színdarab írójára vonatkozólag1 a reklám elmaradása miatti kártérítés szempontjából ugyanazon jogi elvek állanak, mint egy színészre vagy színésznőre nézve. Egy elvi jelentőséggel (authority) bíró ítéletében a Lordok Háza kimondotta, hogy ha valamely színigazgató kötelezte magát, egy művészt színpadján fellépíetni és ez irányban a szerződést megszegi, a művésznek joga van kártérítést követelni azért is, mert művészi hírnevében károsult. És pedig nemcsak azon alapon, mert már megszerzett művészi hírneve csorbát szenvedett, hanem azon az alapon is, mert reklámtól, azaz attól a lehetőségtől, hogy neve