Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 3-4. szám - Az Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet jelen helyzete és jövő fejlődése

AZ ÜGYVÉDI GYÁM- ÉS NYUGDÍJINTÉZET. 123 az elmaradott kamaráknak az erélyes behajtási eljárásra, e kérdés rendezésére és csak ezután fog — ha erre szükség mutatkoznék, — ami remélhetőleg nem következik be — arra a térre lépni, hogy egyes kamarákká? szemben a tagdíjakat és a velük egyenlő magasságú bírságot peres utón érvényesítse. Ebben a nem várt esetben is úgy fogjuk intézni a dolgot, hogy az ügy a Kúria elé kerüljön és kúriai döntés állapítsa meg a törvény helyes és már többé nem firtatható magyarázatát. Az igazságügyminiszter úr a budapesti kamara vezetői által elébe terjesztett kérést, hogy az új rendtartásban ezt a kérdást újból világosabban a budapesti kamara értelmezése irányában szabályozza, — elhárította. Nézete szerint a törvény világos, egyébként a törvény alkalmazási értelmezése a bíróság feladata. Ebből a vitából is kitűnik, hogy az intézet szervi felépítése egészen különös konstrukció. Az egyes ügyvéd mint adós — addig amig bejegyzett ügyvéd, — sohasem áll szemben az intézettel. Passzív legitimációja nincs, őt a tagdíjért az intézet sohasem perelheti, őt nem törölheti mini tagot. Az egyenes adós a tag kamarája és az intézeti tagok sorából is csak a kamara törlése utján eliminálható. Ezért nem mellőzhető az — amit egyesek nem tudnak megérteni — hogy az évi nyugdíjintézeti járulék a kamarák költségvetésében szükségszerűen mint bevétel és teher szerepel. Hiszen amig az ügyvéd be van jegyezve, azaz törölve nincs, egyenes adós a nyugdíjintézettel szemben csak a kamara. Fordítva nem ez a helyzet. Aktív jogait, úgy az ellátási igényt, mint az esetleges sérelmes határozattal szemben a felebbezés jogát a tag, vagy jogutódja közvetlenül és nem a kamara utján érvényesítheti az intézettel szemben. Szóval: közvetlen hitelező, de nem adós. Érdekes, hogy egyetlen esetben közvetlen adós az ügyvéd: ha volt bejegyzett ügyvéd, de már nem az, hanem öregség cimén töröltetett, öregségi ellátásban részesül. Ez azonban jelenleg még csak a papíron van meg. * * A törvényadta nagyobb szabadságot intézetünk igyekezett az ellátandók érdekében felhasználni. 1. Kimondottuk az 1936. május 10-én tartolt közgyűlésen az alapszabályok keretében, hogy a segélyesek és nyugdíjasok eddigi bifurkációjának fenntartása mellett az erre reászoruló özvegyek és árvák ellátási minimuma évi 600.— pengőre kiegészíttetik. A rokkant ügyvédek ellátását pedig 720.— pengőre emeltük. 2. Az alapszabályok 60. §át kiegészítettük a következő rendelkezéssel : „25 évi tagság esetében minden újabb év után a kidolgozandó matematikai táblázatban meghatározott összegű ellátási pótlék állapítandó meg az igényjogosultak részére. Az igazgatóságnak joga van különösen méltányos esetekben az illető tag 1925. január 1. előtt eltöltött tagsági éveit is egészben, vagy részben beszámítani." E határozat gyakorlati keresztülvitele munkálat alatt áll. Nem hangsúlyozhatom eléggé, hogy ez mily fontos és méltányos rendelkezés, ami korrigálni hivatott az eddigi rendszer azt az igazságtalan alapelvét, hogy esetleg egy csak öt év óta tag és talán csak 4 éven át fizető ügyvéd özvegye dupla akkora ellátást kap, mint valamely özvegy, akinek férje alapítás, tehát 37 év óta pontosan fizető tagja volt az intézetnek. 3. Ujabb intézkedése intézetünknek, hogy igyekszik helyrehozni azt az igazságtalanságot, miképpen hősi halált halt olyan kartársainknak, akik elestükkor még a karenciális időt nem töltötték be, azaz nem voltak öt éven át tagjai az intézetnek, — hátramaradottjai eddig semmi ellátásban sem részesültek. Javaslatomra az igazgatóság kimondotta, hogy a kamaráktól adatot kér arranézve, hogy területükön hany ilyen ellátásra, illetve segélyre szoruló hadiözvegy van és ezeknek minden külön kérvényezés nélkül évi