Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 3-4. szám - Az Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet jelen helyzete és jövő fejlődése

120 AZ ÜGYVÉDI GYÁM- ÉS NYUGDÍJINTÉZET JELEN HELYZETE ÉS JÖVŐ FEJLŐDÉSE. Irta: Dr. OPPLER EMIL az intézet h. elnöke. A magyar ügyvédi kar örök dicsősége, hogy amidőn sorsa kezdett rosszabbra válni, napi gondjai mellett gondoskodott még az eljövendő ügyvédnemzedékek jólétéről is és megalkotta az Országos Ügyvédi Gyámés Nyugdijinté^etet. Az 1908: XL. t.-c. alakjában kényszeralapon és országosan szervezett ügyvédi gyám- és nyugdíjintézet a maga nemében az első volt a világon és a kartársi szolidaritás s állami gondoskodás együttes szempontjából ma sincs párja sehol. Amily nagyszerű munkát végeztek az ügyvédség vezetői az intézmény érdekében kifejtett országos propaganda terén és megszervezéséné!, éppoly helytelenül tették azt, hogy az intézet működése gyakorlati magvának kiépítését — az ellátások és juttatások módja, biztosítása, nagysága kérdésének eldöntését — teljesen az úgynevezett biztosítási matematikusokra bízták. Ezek a törvényhozó és az ügyvédség akaratának ellenére az intézet nyugdíjintézet helyett a magánbiztosítók mintájára és azok halálozási tabellái alapján ab ovo biztosító társasággá alakították. Még pedig nem számolva a kötelező kényszertagsággal, a legdrágább, a várományfedezeti rendszert léptették életbe, amely a díjbevételt és az állami hozzájárulást a maga egészeben tartalékolva csak ezek 4°/o-os tőkehozadékát vette számításba a jövőben megnyíló ellátási igények megállapításánál. Így indult meg az 1909. évben az intézet 6333 taggal, akik közül 2226 nőtlen volt; évi 80 koronás tagdíj és 8 korona kezelési póilék mellett ez az utolsó fillérig befolyt: 577.0)0.— korona. Többszörözésekre pedig befizettek ebben az évben l.OOO.OOJ.— koronát. 1909. december 31-én már az intézet vagyona 1,763.000.— koronát tett ki. amiből a vezetőség 1,184.000. — koronát magyar záloglevelekbe, 100.000 koronát koronajáradékba, a maradékot pedig készpénzbe fektette be. 1913. december 31-ig a helyzet változatlan; a tagok száma ekkor 8ö22-re emelkedik, az évi kereken 770.003 korona tagdíj az utolsó fillérig befolyik, a vagyon ekkor már 5,030 000 koronát meghalad, ami fix kamatozású értékpapírokban fekszik, — 806.000.— korona készpénzbetét kivételével. 1914-ben járt le az első karenciális határidő, de ne higyjük, hogy — ámbár a dijak a legpontosabban befolytak és a nagy tartalék a maga épségében állott rendelkezésre — a mai szemszögből nézve kielégítő "és jelentős ellátások folyosittattak volna. Az intézet megalakulásakor a tagok átlaga 43 éves ügyvéd volt. Ezek az akkor érvényes matematikai táblázat szerint az 1914. évben rokkantság esetén évi 228. — korona munkaképtelenségi ellátásra, elhalálozásuk esetén pedig joguiódaik évi 458 korona ellátásra tarthattak igényt. Ha az ügyvéd belépésekor nyomban lemondott saját ellátásáról, úgy a tag jogutódainak évi 700.— koronás ellátás jutott. Az 1915-ös intézeti év magán hordja a háború bélyegét: a tagdijak gyéren folynak be. a hátralék 1,037.500 koronára szaporodik, a tagok száma 8605-re apad, a vagyon mégis 6,280.003 koronára s egyedül a kamathozam 300.600 koronára emelkedik, amivel szemben az intézet ellátásokra csak 53.400 koronát fizet ki. Ez évből megörökitendő az az örvendetes esemény, hogy az 1914 :LII. t.-c. alapján első ízben került folyósításra, még pedig visszamenőleg is az aggkori ellátás fedezésére szolgáló évi 500000.— korona, amely a törvény értelmében évenként visszatérő állami szolgáltatás. Sajnos, az aggkori ellátásra az állam által akkor lefizetett 774000.— koronát hadikölcsönbe fektette az intézet. Az 1917. évben a tagok száma leapad 8357-re, a tagdíjhátralék meghaladja a 2,000.000.— koronát. A vagyon mégis 7,400 000 koronára szaporodott, amihez járult még az aggkori ellátás 1,500.000.— korona különvagyona, így együttesen közel 9,000.000 korona.