Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 3-4. szám - A bírói gyakorlat tényállásáról. Hozzászólás egy készülő jogegységi határozathoz

A BÍRÓI GYAKORLAT TÉNYÁLLÁSÁRÓL. 117 arra alkalmas, hogy az utóbb eljáró bíróság a magáévá tegye az abban kifejezésre jutó jogi álláspontot, mint ilyet. De nem aíkalmas egy, egyetlen egy korábbi ítélet arra, hogy pusztán azért, mert ez az egy ítélet van, az utóbb eljáró bíróság ezt az egy korábbi ítéletet bírói gyakorlatnak minősítse és reá mint jogforrásra hivatkozzék. Egy ítélet még nem bírói „gyakorlat". A jelen sorok megírására alkalmat adó fellebbezési bíróságí ítélet mégis egyetlen ítéletre hivatkozva állapítja meg ténykép a szóbanforgó bírói gyakorlat létét. Ez a körülmény mégsincsen feltétlenül ellentétben a fentebb kifejtettekkel. Nem tekinthető ugyanis kizártnak az a lehetőség, hogy az a korábbi ítélet, amelyre a fellebbezési bíróság hivatkozik, magában foglaHa a korábbi nagyobb számú ítélet felsorolását. Emiatt a lehetőség miatt a budapesti kir. ítélőtábla irattárában elolvastam ezt a P. XIV. 9473/934. számú ítéletet. Az eredmény a következő: ez a P. XIV- 9437/934. számú táblai ítélet nem tartalmaz semmiféle felsorolást, amelyből következtetni lehetne valamilyen bírói gyakorlatra. Elvi álláspontja az ítéletnek nem az, hogy a fizetési előlegnek korlátlan elsőbbsége van, hanem azzal a megszorítással hirdeti az elsőbbség elvét, hogy az csak akkor van meg, ha sem a fizetési előleg, sem a törlesztési részlet nem túlságosan nagy. Állítja az ítélet indokolása, hogy ezt az elvet követi az állandó bírói gyakorlat és ennek dokumentálására ez az ítélet is egy, egyetlen-egy korábbi ítéletre hivatkozik és pedig olyanra, amely kereken 20 evvel azelőtt hozatott! Ez utóbbinak száma: P. IV. 7436/1915. Ezt az ítéletet is „betekintettem". Ez már nem hivatkozik semmiféle bírói gyakorlatra, hanem saját jogi meggyőződéseként azt az elvet hirdeti, hogy a fizetési előleg adása egyértelmű az előre-iizetéssel, miért is az alkalmazottnak a következő fizetési napon csak az előleg teljes összegével kisebbített fizetés jár, a letiltásnak tehát mindaddig nincs hatálya, amíg az előleg teljesen le nem törlesztetett. Az ismertetett tényállás, — úgy vélem, — indokoltá és kí vánatossá teszi az olyan bírói gyakorlat kifejlődését, amely szerint: ítéletben azt a kifejezést használni: „Birói gyakorlat, hogy . . vagy pláne: Állandó birói gyakorlat, hogy . .csak úgy szabad, ha egyidejűleg felsoroltatik jó néhány oly bírói határozat, amelyből megállapítható, hogy az állított bírói gyakorIa1 csakugyan van. Ez a kívánatos bírói gyakorlat aztán szinte automatice maga után vonja az olyan tételes jogszabály megalkotását, amely szerint: ítéletben azt a kifejezést használni: „Jogszabály az, hogy..." csak úgy szabad, ha egyidejűleg tüzetesen megjelöltetik az a jogforrás, amelyből megállapítható, hogy az állított jogszabály csakugyan van. *