Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)
1937 / 3-4. szám - A bírói gyakorlat tényállásáról. Hozzászólás egy készülő jogegységi határozathoz
A KORMÁNYZÓI JOGKÖR KITERJESZTÉSE. 115 javasolja, hogy a kormányzó az 1867: VII. t.-c. felfüggesztő rendelkezésének hatályonkivül helyezése után nádorrá választassék meg s mint nádor gyakorolja közjogunk rendelkezéseinek megfelelően a királyi hatalomban foglalt jogosítványokat. Nézetem szerint annak idején szerencsés megoldás lett volna „az államfői teendők ideiglenes ellátására" nádort választani s igy a király-helyettesités kérdését szigorúan alkotmányunk keretei között oldani meg. Ma azonban erre nézetem szerint nehéz gondolni. Milyen volna a nádor-kormányzó helyzete a trón betöltése után, egyrészről a királlyal, másrészről a király által kinevezett minisztériummal szemben? Királyi helytartóra, — amint ezt az 1867: VII. t.-c. is leszögezi — nincs szükség, mert a király a végrehajtó hatalmat a minisztérium által személyesen gyakorolja s valószínűleg Ottlik sem gondol olyan jövőbeli megoldásra, mely a nádor, mint királyi-helytartó működését ismét szükségessé tenné. A BÍRÓI GYAKORLAT TÉNYÁLLÁSARÓL. — HOZZÁSZÓLÁS EGY KÉSZÜLŐ JOGEGYSÉGI HATÁROZATHOZ. Irta: DR. KARTAL IGNÁC. A letiltott magántisztviselői fizetés behajtására kirendelt ügygondnok keresetével szemben az alperes azzal védekezett, hogy a végrehajtást szenvedőnek tetemes fizetési előlege van. Az elsőbíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy ez a körülmény a bírói letiltás hatályát nem érinti. Ezt az álláspontját következőleg okolta meg: „A fizetési előleg adása által a munkaadó és a munkavállaló közt nséges hitelezöi-adósi viszony keletkezik. Ezért a munkaadó előlegkövetelésének a bírói letiltással szemben nemcsak hogy elsőbbsége nincs, hanem éppen ellenkezőleg: az elsőbbség elismerése a közérdekbe és a jogos magánérdekbe ütközik. A hiteléletnek bizonyos rendje a közérdek követelménye. Az állásban lévő magánhivatalnokok éppen a rendszeresített illetményükre való tekintettel hitel szempontjából bizonyos bizalmat elveznek, éspedig éppen amiatt, mert a hitelnyújtó bízik abban a fedezetben, amelyet a rendszeresített fizetés jelent. Már pedig ennek a bizalomnak és hitelnek teljes megrendülésére vezetne, ha akkor, amikor a fizetésben bízó hitelező a fizetésből letiltás útján fedezetet akar kapni, ez az igyekezete meghiúsulhatna azon, hogy a végrehajtást szenvedő esetleg élete egész hátralevő részére fizetési előleggel terhelte meg a fizetését. Ugyanígy meghiúsulhatnának a törvényes tartási kötelességek is, illetve lehetetlenné válnék a tartásdtjigények" kielégítése a magánhivatalnokkal szemben. Az alperesi álláspontnak az elismerése egyben azt is jelentené, hogy tág tere nyílhatnék a munkaadó és a munkavállaló összejátszásának abból a célból, hogy a munkavállaló hitelezői kielégítést ne kaphassanak." (Bp. közp. kir. járásbíróság, P. VIII. 105034 934/2). A felebbezési bíróság ezzel szemben arra az álláspontra helyezkedett, hogy az alkalmazottaknak adott előleg tekintetében a munkaadónak a bírói letiltással szemben elsőbbsége van. Az indokolás vonatkozó része így hangzik:
