Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 3-4. szám - A kriminálpsychologia jelentősége a büntető igazságszolgáltatásban

A KRIMIN AL-PSYCHOLOGIA JELENTŐSÉGE. 95 bíró figyelmét felhívta a vádlott füleinek rendellenes alakjára, a bíró azt jegyezte meg, hogy ennek a rendellenességnek okakétségtelenül az a mód, ahogyan a vádlott kalapját füléig húzva hordani szokta. Bizonyos s ezt már Hans Gross concedálja az ő kriminálpsychologiájában, hogy sok bírónak van veleszületett psychologiai érzéke, u. n. éles szeme, tény az, hogy a psychologia' tudományával a gymnasiumban mint a philosophiai propedeutikai a jogászok pedig az egyetemen, mint a törvényszéki orvostan egy fejezetével megismerkedtek, — de ebben az illusztris társaságban felesleges részletesebben bizonyítanom, hogy mindez édes-kevés volt s még kevesebb maradt meg belőle későbbi pályánkon. A bíró tevékenységének központja és tárgya az ember, már pedig az emberrel a maga valójában csak megfelelő psychologiai tudással ismerkedhetik meg, csak ily felkészültséggel értékesítheti az észlelés azon eszközeit, amelyeket a bűnvádi perrendtartás szabályai szerint eljárás során felhasználhat. Ezen eszközök között elsősorban áll a vádlóit, akinek egyéniségével, múltjával, élete körülményeivel, jellemével, szóval psychologiájával a bírónak alaposan meg kell ismerkednie. Amint Herbert Spencer mondja: „The Principles of Psychologie" cimü munkájában „Mindcan be understoodonly by observing.howmindwasevolved." (A lelket csak úgy érthetjük meg, ha megfigyeltük fejlődését.) Itt van másodsorban a tanúvallomások értékelésének problémája, mely maga alapját képezte egy új kriminál-psychologiai iskola kutatásának. Ennek eredménye azt mutatja, hogy a tanúvallomások bizonyító erejét eddig túlbecsültük. Nem mintha minden vallomás, mint értéktelen, figyelmen kívül volna hagyandó — bár Garraud szerint a tapasztalatok alapján a vélelemnek mindenkor a vallomás valótlansága mellett kellene szólnia — hanem mert minden tanúvallomás psychologiai jelenség és mint ilyen kritika nélkül el nem fogadható, hanem vizsgálandó. Bizonyítja ezt Németh Ödön tanulmánya is a tanúvallomások psychologiájáról (1908.) és Moravcsik professornak az a konklúziója, (amsterdami büntetőjogi kongresszus 1908.) hogy az észlelésekről és megfigyelésekről bemondott adatok átlag igen sok tévedést mutatnak, sőt Német szerint gyakran még a tanuk elmeállapotának megfigyelése is indokolt volna, mert az elmebetegek nagy részénél meg van a hamis vádaskodásra való hajlandóság. Mindennek belátása vezette az „Association Internationale de Droit pénal"-t arra, kogy 1933. évben Palermoban tartott III. Congressusára többi között azt a kérdést ís tűzte ki. „De quelle maniére pourrait-on obtenir une meilleure spécialisation du juge penal?" S a kongresszus válaszként kimondotta, hogy minden országban törekedni kell a büntetőbírák nagyobb szakképzettségére, melyet egyetemi és utánképző oktatással kell előkészíteni a végből, hogy a jövő bírák és ügyvédek a feladatuk teljesíté-