Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 2. szám - Jogtudomány és - szépirodalom

JOGTUDOMÁNY ÉS - SZÉPIRODALOM 73 irodalom három nagyságát, akik már nem voltak professzionátus jogászok, sőt be sem fejezték a jogi pályát, hanem idejekorán szakítottak a jogi tudományokkal: a híres államférfi, Lord Beaconsfild (Benjámin Disraeli), aztán Charles Dickens (Boz), a halhatatlan regényíró és George Meredith, az újabb angol költészetnek egyik kimagasló alakja. Külön kell foglalkoznom a jogászilag képzett angol szépírók sorában John Galsworthy-va\, a három évvel ezelőtt meghalt regény- és drámaíróval. A Forsyte Saga nagy írója kifinomult jogászi érzékével nagy ostorozója a képmutatásnak és nagyképűségnek s ebbeli bátor törekvésében sokszor igazán nem bánik kesztyüskézzel az angol magasabb társadalom képviselőivel. Jól átgondolva a dolgot, a mi irodalmunkban is régóta elkelne egy hasonló irányban dolgozó magyar Galsworthy. A régi angolok közül okvetlen meg kell itt emlékeznünk Morus (More) Tamásról, Anglia egykori nagy jogtudós lord-kancellárjáról, aki 1518 ban kiadott „Utópia, Sive De optimo reipublicae Statu, deque nova insula Utópia." c. pompás regényében mesteri tollal tárja elénk, milyennek álmodja ő a jövőbeli, jogegyenlőségen alapuló ideális társadalmat, amely gyarló emberi voltunknál fogva, sohasem fog valóra válni. Vagy Sir Walter Scott-ró], az ügyvédből lett nagyszerű angol elbeszélőről, aki anyagi tönkrejutása után sem a jogot, hanem a szépirodalom müvelését választotta biztos megélhetési forrásául, örök dicsőségére a világkultúrának. A jogtudományok emlőin nevelkedett magyar szépíróink közül elsőnek említem itt nemzeti imádságunk, a Himnusz nagy költőjét: Kölcsey Ferencet, a pozsonyi országgyűlés népszerű szónokát, ki a tollnak és az ékesszólásnak egyformán nagy mestere volt. Szatmár vármegye egykori aranytollú főjegyzőjének pályafutását a jogvédelem terén elért sikerei mellett, a korabeli irodalmi és kritikai izlés fejlesztése teszik emlékezetessé. A reformkor Fáy Andrása amellett, hogy kiváló pénzügyi jogász és bankalapító, megírja a legelső magyar társadalmi regényt, a „Bélteky ház"-at. A szintén jogot végzett Bajza József elég korán búcsút mond a törvénytudománynak s mint Kisfaludy Károly és Vörösmarty barátja: korának legkiválóbb kritikusa és esztétája. A „Bánk bán" halhatatlan költője, a tragikus életsorsú Katona József, nagy müvét ért súlyos csalódása után visszatér a jogszabályok területére, szülővárosa szolgálatában. Az aranytollú alispán, Léuay József a jog gyakorlati müvelése mellett, hosszú élete végéig pengeli költői lantjának szelíd, közvetlen, édesbús hangú húrjait. Minden bővebb ismertetés nélkül elég felsorolnom itt a magyar irodalomnak ügyvédi diplomás halhatatlanjait: Vörösmarty Mihályt, a „Szózat" költőjét, Szemére Miklóst, a jeles szatíraköltőt, báró Eötvös Józsefet, az egykori nagy kultuszminisztert és korának egyik legnagyobb regényíróját, — aztán