Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 1. szám - A NEMZETKÖZI ÖRÖKLÉSI JOG VITÁS KÉRDÉSEI

HÁROM ÉVNYITÓ BESZÉD. 27 késztette és ez a jelentés kiemelte, hogy a javaslat a meglévő fogyatkozások megszüntetése mellett inkább csak az elszórtan lévő tételes, valamint a hoszszas gyakorlat útján megfogyatkozott jogszabályoknak rendszerbe foglalása. A régi törvény hiányait és helyt nem álló intézkedéseit kívánja pótolni úgy, hogy lényegileg átveszi az érvényben levő tételes szabályokban foglalt alapvető helyes rendelkezéseket és a kialakult bírói gyakorlatot is kellő figyelemben részesíti. Teljes ülésünk keretébe nem tartozik, hogy a javaslat egyes rendelkezéseit ismertessem, mégis néhány kérdést ki kell emelnem, hogy a főméltóságú m. kir. Kúria a fegyelmi bíráskodásában azokat különös figyelemben részesítse. A javaslat 15. §-a a közszolgálat érdekében fegyelmi eljárás során való áthelyezésről intézkedik. A szakasz szövege szerint a fegyelmi bíróság az ítéletében elrendelheti, hogy „az illető eddigi minőségében vagy eddigi állásának megfelelő fizetési csoportba vagy fizetési osztályba tartozó állásra az igazságügyminiszter által kijelölendő más székhelyre illetőleg más bírósághoz vagy hatósághoz helyeztessék át." Az 1912:VII. t.-c. 9. §-a nem hagyott kétséget az iránt, hogy ennek a szakasznak az alkalmazásával itélőbírót eddigi székhelyéről csakis „állásának megfelelő bírói állásra" lehetett más bírósághoz áthelyezni. A javaslat 15. §-a az itélőbírót és tisztviselőt közös elnevezés alá foglalta és így az 1912:VII. t.-c. 9. §-ának rendelkezését elhomályosította. A Felsőház bizottsága a 15. §-nak azt az értelmezését adta, hogy annak alapján ítélőbíró csak bírósághoz és pedig hasonló fokú bírósághoz lesz eddigi állásának megfelelő bírói állásra áthelyezhető és meg van győződve arról, hogy ennek a felfogásnak c fegyelmi bíróság az ítéletében is mindig kifejezést fog adni. További értelmezési kérdés a javaslat 60. §-nál merült fel, amely a nyugdíjazás kérdését fegyelmi eljárás keretén kívül rendezi. Az 1912:VII. t.-c. 10. §-ának lényegében megfelelő szabályozás van a javaslat 60. §-ában. Eszerint a kényszernyugdíjazás alapja a hivatali kötelességek teljesítésére való végleges vagy tartós képtelenség. Hogy a régi törvény a képtelenség okául ..testi vagy elmebeli fogyatkozást" a most tárgyalás alatt álló 60. §. pedig ,,testi, elmebeli vagy más szellemi fogyatékosságot" említ, nem változtat a lényegen, nevezetesen azon, hogy azt az itélőbírót, aki a reá bízott bírói tenrivclóít kifogputalcnul teljesíti, adásából elmozdítani nem lehet. A Felsőház bizottsága nem tette magáévá a javaslat indokolásának azt a magyarázatát, hogy „az egyébként rendes szellemi működésnek akár a helyes ítélkezéshez szükséges ismeretek fenntartását vagy bővítését, akár a hivatali kötelesség komoly felfogásának értelmi ítélését kizáró és nagymértékben csökkentő fogyatékossága" alapján is volna helye kényszernyugdíj ázásnak, mert a bírói függetlenség főszempontja nem engedi meg, hogy a bírói székből való eltávolítás ilyen homályos, megfoghatatlan és bizonyíthatlan feltételekhez köttessék. Minthogy törvényerőre csak a javaslat szövege emelkedik, az elfogadhatatlan indokolás a törvény szövegének értelmezésénél nem lehet irányadó. Az igazságügyminiszter úr a Felsőházban a felszólalását azzal fejezte be, hogy a magyar bírák és ügyészek joggal kívánhatják, hogy őket különös tisztelet övezze, de ha ezt joggal kívánhatják, akkor kívánhatják azt is, hogy ezek a szabályok, amelyek az ő fegyelmi felelősségükre vonatkoznak, szigorúck legyenek, hogy ők saját kebelükből kirekeszthessék azt, aki a megkívánt erkölcsi kívánalmaknak nem felel meg és kívánhatják, hogy csak ők maguk legyenek azok, akik fegyelmi eljárást elrendelni és fegyelmi ügyekben ítéletet hozni hivatva vannak. A törvényjavaslatban biztosított ez a jog a jövőben is azt a súlyos, felelősségteljes kötelességet hárítja a bírói és ügyészi karra, hogy maga bírálja el, vájjon a feltételek, amelyek a bírói és ügyészi hivatás gyakorlásához szükségesek, a panaszlott bíróban, ügyészben meg vannak-e? működése, eljárása, magatartása megtorlást igényel-e? működése helyén továbbra is meghagyható-e? vagy legsúlyosabb esetben a bírói és ügyészi karból eltávolítandó-e? A bírói és ügyészi kar ennek a súlyos feladatnak eddig is megfelelt és meggyőződésem, hogv a jövőben is teljesíti azt c kötelességét, amely előfeltétele annak, hogy bírói és ügyészi korunk úgy erkölcsi szempontból, mint képzettség szempontjából minél magasabb színvonalon álljon.