Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 1. szám - A NEMZETKÖZI ÖRÖKLÉSI JOG VITÁS KÉRDÉSEI

25 HÁROM ÉVNYITÓ BESZÉD. Dr. Osvald Istvánnak, a m. kir. Kúria elnökének a m. kir. Kúriának 1936. évi január hó 7. napján tartott évnyitó beszéde. „A bírói és ügyészi karba való belépés olyan, mintha templomba lépne be valaki és kötelezőnek érzi attól a perctől kezdve, amikor ennek a testületnek tagjává lett, a legmagasabb erkölcsi és jellembeli kötelességeknek a saját tevékenységében való megnyilvánítását." — Ezeket a szavakat mondotta Lázár Andor igazságügyminiszter úr az országgyűlés Felsőházának 1935. évi december hó 20-án tartott ülésében, amikor a Felsőház a kir. ítélőbíráknak és a kir. ügyészség tagjainak fegyelmi felelősségéről, áthelyezéséről és nyugdíjazásáról szóló törvényjavaslatot tárgyalta. Ez a miniszteri kijelentés megnyugtat arra nézve, hogy az igazságügyi kormányzat a bírói és ügyészi munkának ethikai magaslaton álló nagy jelentőségét nemcsak ismeri, de nagyra értékeli és a szervezetére vonatkozó kérdéseket ennek a nagy jelentőségének megfelelően tárgyalja. Ilyen kérdés az előbb említett törvényjavaslat, amely az elmúlt esztendőnek egyik legfontosabb igazágügyi eseménye. Köztudomású, hogy az a közéletben igen nagy érdeklődést keltett. Ez az általános érdeklődés egészséges közszellemre mutat, mert mindenki érezte, hogy a bírói és ügyészi kar szervezetének ez a kérdése szoros összefüggésben áll a bírói függetlenséggel. A bírói hatalom az állami főhatalmi jogosítványok egyike, annak függetlensége egyszersmind alkotmányunknak egyik biztosítéka. Minél nagyobb a válság a gazdasági életben és a hullámzás a közélet terén, a közrend érdekében ennek a függetlenségnek megóvására annál nagyobb és feltétlen szükség van, de viszont természetes, hogy nemzetünknek mai helyzete a magyar bírói és ügyészi karra is nagy felelősséget hárít és ettől a kartól fokozottan áldozatos munkát vár el. Az igazságszolgáltatás jósága és tisztasága a nemzet életében és kultúrájában hatalmas erkölcsi erőt képvisel, amely erkölcsi erőnek minél hatékonyabb érvényesítése céljából a bírói és ügyészi karnak teljes felkészültséggel kell rendelkeznie és pedig úgy a jellem és az ethikai felfogás, mint a tudományos képzettség szempontjából. A bírói hatalom általános rendeltetéséhez és hazánkban történelmi fejlődéséhez, valamint alkotmánybiztosítéki jellegéhez méltó működésének előfeltétele azonban a bírói hatalom szuverénitása. Törvényes intézkedéseinknek tehát oda kell irányulniok, hogy ez a függetlenség minél nagyobb mértékben intézményesen biztosíttassák és még a látszata se legyen annak, hogy az igazgatás keretébe tartozó felügyelet és különösen a főfelügyelet a bírói függetlenség és önállóság korlátozásával vagy veszélyeztetésével kiterjesztessék. Az 1871:VIII. t.-c. 5. §-a értelmében a legfőbb felügyeleti jog oda terjed, hogy a felelős igazságügyminiszter a bíróságok pontos és szabályszerű ügykezelése felett őrködik, erészben a tapasztalt hiányok orvoslásáról gondoskodik, az igazságügy általános érdekében vagy egyes panaszok esetében a szükséges adatok felterjesztését elrendeli, a visszaélések megvizsgálása és megtorlása iránt intézkedik. Ez a törvényszakasz határozza tehát meg a legfőbb felügyeleti jognak tartalmát. Igen kényes és nagy tapintatot igényel a főfelügyeleti jognak a gyakorlatban alkalmazása. Amiként azt a javaslat tárgyalásánál a Felsőházban előadtam, itt is ki kell emelnem, \hogy a főfelügyeletnél három lényeges szempont lép előtérbe. Az első szempont az előbb idézett törvényszakasznak megfelelően az igazságügyminiszternek felelőssége, amellyel az igazságszolgáltatás rendjéért tartozik. Hazánkban a jogszolgáltatás történelmi fejlődése szerint a főfelügyelet is épp úgy, mint maga a bírói főhatalom a magyar Szent Koronában gyökeredzik és azt az előbb idézett törvényszakasz értelmében az államfő a felelős miniszter által gyakorolja.