Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 8-9. szám - A törvényhozó akarata

298 ALFÖLDY EDE. a jog rendeltetésével, tehát érvényesülése egyedül attól függ,, hogy igénybe veszi-e a bíró törvényértelmezési szabadságát éstud-e vele úgy élni, hogy a törvény és az élet között támadt szakadékok áthidalhatók legyenek. Az életviszonyok bonyolultságának rohamos fokozódása folytán a gyökeres változások és egészen új életviszonyalakulások sokkal hamarabb szoktak bekövetkezni, mint a mennyi idő alatt a törvények a jogalkotás rendes útján megújulhatnak vagy átalakulhatnak. A törvény megalkotásakor közvetlenül ~ megnyilvánult törvényhozói elgondolások még a legjobb esetben sem illenek rá mindég a később változott állapotokra és az egészen új életviszonyokra és ennélfogva a törvény alkalmazásánál a törések és szakadások néha kikerülhetetlenek. Sértő volna a törvényhozóról olyan szándékot feltételezni, amely szerint a törvényt eredeti elgondolásában akkor is alkalmaztatni kivánta, ha ez az alkalmazás nyilvánvaló összeférhetetlenség volna. Annak a feltételezésére sincs alap, hogy a törvényhozó a bírót eltiltani kívánta attól, hogy a törvénynek az élettel való baleseti összeütközésénél mentőorvosként elsősegélyt nyújthasson. Külön tilalom hiányában az, ami ésszerűnek mutatkozik,, mindenesetre megengedettnek tekintendő, tehát nincsen akadálya annak, hogy a bíró a jogalkalmazás keretében a törvény nyilvánvaló hibáit szükségszerűen kijavítsa, kétségtelen hiányait megfelelően pótolja és életképtelenné vált intézkedéseit életrevalókkal helyettesítse. Annak sincs akadálya, sőt életszükséglet szerű, hogy a bíró ne pusztán a törvény megalkotásakor történt megnyilatkozásokat tekintse törvényhozói akaratnak, hanem bővítse azt ki az elválaszthatatlanul beletartozó alkatrészként a jogtudománynak nem vitás alapelveivel, a mindenkor uralkodó életfelfogással és mindenkori életviszonyok szempontjaival. Mindezeknek az alkotóelemeknek összhangbahozatala nélkül nem alakulhat ki olyan törvényhozói akarat, amely előtt feltétlenül meg kell hajolni. Az élet és a törvények összhangjának az állandósítása a jogtudomány legújabb sürgős feladata lett. A megoldási módok keresésekor kikerülhetetlen annak a felismerése, hogy a törvény szükségszerű értelmének a megállapításánál meddő munka annak a kiderítésére szorítkozni, hogy a törvény megalkotóit milyen elgondolások és mely szándékok vezérelték. Ezek a szándékok és elgondolások annyira korlátozott horderejűek, hogy nem tarthatnak kellő lépést az élet iramával és ennélfogva arra szorulnak, hogy a törvény útjain minden új állomásnál a legújabb jogtudományi korszellem, nemkülönben a legújabb életfelfogás és életismeret, mint új kísérők csatlakozzanak a régi kísérethez. A bírónak tágkörű törvényértelmezési szabadság áll rendelkezésére, csak hozzá kell nyúlni és tudni kell vele okosan élni. Tagadhatatlan, hogy a törvénynek szüksége van babonás tiszteletre, de az is bizonyos, hogy még nagyobb szüksége van. a megértésből és együttérzésből fakadó tiszteletre.