Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)
1936 / 8-9. szám - A törvényhozó akarata
A TÖRVÉNYHOZÓ AKARATA. írta : ALFÖLDY EDE, ny. ítélőtáblai tanácselnök, ügyvéd. Valószínűbb a kölcsönös végkimerülés, mint a döntő győzelem bekövetkezése abban a világnézeti viaskodásban, amely a világuralomért a jog és az erőszak között dúl. Növeli a küzdelem eldönthetetlenségének az esélyét az a körülmény, amely szerint a küzdő eszmeáramlatoknak gyakran sikerül egymás álarca alá bújni és ekként hiveik és ellenfeleik táborát tévútra vezetni. A szemünk láttára lefolyt világfölfordulás még a dogmák spanyolfalait is kimozdította a helyükből és a világégés pokoli fényénél olyan meglátások keletkeztek, amelyek a világszemléletek terén nemcsak irányváltozásokat, hanem gyökeres átalakulásokat is idéztek elő. Ezek a káprázatos meglátások persze nem egészen megbízhatók, de minthogy nagyjából bizonyára még is csak megfelelnek a valóságnak és minthogy a köztudatban, ahol homályos sejtelmekként lappangtak, meggyőződésekké érlelődtek, hiba volna és hiábavaló erőlködés is volna ezeket a meglátásokat meg nem történteknek vagy eltörülhetőknek tekinteni. Keserves csalódások és kiábrándulások zúdultak mostanában a jog uralmának egyedül üdvözítő voltába vetett hitre és a feltétlen törvénytiszteletre. A szemek annyira kinyíltak és a társadalmi erőviszonyok annyira megváltoztak, hogy a joguralom csődjét csak a jogalkotás és a jogalkalmazás megfelelő átalakulásával lehet elkerülni. Ezek az átalakulások bizony nagyon elkésnének, ha a jogfelődésnek eddig érvényben volt útján és módján kellene bekövetkezniük. Az új eszmeáramlatok már elhelyezkedtek az emberi érzésekben és gondolatokban. Nincs szükség ünnepélyes beiktatásra. Befejezett tények nem szorulnak életbeléptetésre, A jog világuralmi felülkerekedésének legnagyobb akadálya abban rejlik, hogy még a nyilvánvaló, vagy mondjuk népiesen égbekiáltó igazságtalanságok megszüntetésére is a jog módszerei ritkán nyújtanak több kilátást, mint az erőszak fegyverei. Sajnos, nincs mód annak a teljes megakadályozására, hogy a jog védő szárnyai alatt igazságtalan állapotok is állandó menedéket találhassanak, továbbá azt sem lehet megvalósítani, hogy a jogi oltalom minden jogszerű érdekre hiánytalanul kiterjedjen és abba is bele kell törődni, hogy a jogalkotásba nemcsak a tudománynak, hanem önállóan a hatalomnak is van beleszólása, de legsajnálatosabb az, hogy a jogtudomány a maga részéről nem tesz meg minden lehetőt arra nézve, hogy a jog világuralmi versenyképességre tegyen szert. A jogtudomány bizonyára nem felelős azérí, hogy az emberiség sorsának az intézésénél az erőszak alkalmazása ki nem küszöbölhető, de mulasztások terhelik abban a tekintetben, hogy a jog életképesJogállam XXXV. évf. 8-9. füzet. 20