Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)
1936 / 7. szám - A rehabilitáció
A REHABILITÁCIÓ 253 tudniok kell. Felmerül most a kérdés, vájjon a rehabilitált egyén büntetőlapja, amely az ítélet adatait tartalmazza, a rehabilitálás után azonnal megsemmisítessék-e, vagy csupán feljegyeztessék arra a rehabilitáció megtörténte. Noha a rehabilitáció tényével a büntetés nem létezővé tétetett, a büntetőlap megsemmisítésének nem vagyok hive. Véleményem szerint a rehabilitáció tényét fel kell jegyezni, az elítélésről és a rehabilitációról addig, amig a rehabilitált újabb bűnvádi eljárás alá nem kerül, senkinek tudomást adni nem szabad, de a feljegyzést meg kell őrizni és azt a büntető hatóságokkal kívánságukra közölni kell, ha a rehabilitált ellen új bűnvádi eljárás tétetik folyamatba. Ha tanúképen hallgatják ki a rehabilitáltál, meg kell neki engedni, hogy arra a kérdésre, volt e már büntetve, nemmel feleljen. Ez a válasz nem hazugság, sőt még megengedett hazugságnak sem tekinthető, mert a rehabilitálás eltörli, meg nem történtté teszi az elitélést. Gondoskodni kell arról is, amint azt több állam törvénykönyve teszi, hogy a rehabilitált egyén előbbi büntetését senki büntetlenül szemére ne vethesse Végül célszerű lenne, ha minden jogerős büntető ítélet kihirdetése után a bíróság az elítéltet figyelmeztetné, hogy büntetésének elszenvedése után, ha bizonyos ideig kifogástalan viseletet tanúsít, kérelmére büntetését törülni fogják és teljes becsületét visszaszerezheti. Ugyanilyen figyelmeztetést kellene intézni a letartóztatási intézet igazgatójának a fogolyhoz, szabadulása napján. Ami az eljárást illeti, a kérvényező lakóhelye szerint illetékes törvényszék volna legalkalmasabb a rehabilitációs kérelem elbírálására. A nyomozást a vizsgálóbíróra kell bízni. A törvényszék hármas tanácsa, a kir. ügyész indítványa és a kérelmező meghallgatása után döntene, amelynek végzése ellen egy fokú felfolyamodásnak lenne helye, a kir. ítélőtáblához. A kérelem visszautasítása esetén új kérelmet csak másfél év múlva lehetne előterjeszteni. A rehabilitációs végzést a folyamodó kérelmére publikálni kell. Ha a biróság a rehabilitációs kérelemnek helyt adott, méltányos, hogy az eljárás költségeit a kincstár viselje. A rehabilitáció intézményének törvénybe iktatását hazánk kiváló jogászai — ha talán nem mind, korlátozás nélkül — de mindenesetre kívánják. Nem kételkedem az iránt sem, hogy ezt a társadalom más tényezői is helyeslik. De főleg és mindenekelőtt szükségük van erre az emberséges intézményre azoknak, akiket fiatalkorukban, 18 éven aluli korban, elkövetett bűncselekmény miatt ítéltek fogházbüntetésre, mert ha elfogadjuk azt, az egész világon helyeselt és követett igazságot, hogy a fiatalkorú bűnöző más beszámítás alá esik és méltányosabb elbánást igényel, mint a felnőtt, a fiatalkorban történt megtévedésért, bűnözésért, elítélésért nem helyes örökkétartó bélyeget sütni a szerencsétlenre.
