Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 7. szám - A rehabilitáció

A REHABILITÁCIÓ 249 joga az igazságügyminisztert illeti. Az 1852-i törvény jelentékenyen megkönnyebbítette a rehabilitációt és a döntést a köztársasági elnök kezébe helyezte. Az 1885 ; e-érenger-féle törvény kiterjeszti a rehabilitációt a vissza esők Bis és nem követel teljes kártérítést akkor, ha igazolt szegénység esete forog fenn. Több kisebb módosítás után az 1898. évi törvény zárja le a változásokat és tárja elénk a most már végleges állapotot. E szerint Franciaországban ma minden elitélt, még a visszaeső is rehabilitálható, ha büntetésének elszenvedése után 3, 5, 10 évig kifogástalanul viselte magát és az okozott kárt, ha erre módja volt, megtérítette. A kérelem felett az elítélt lakhelye szerint illetékes törvényszék dönt. A rehabilitáció megsemmisíti, eltörli az elítélést és a jövőre megszünteti a jogképességnek minden abból származó korlátozását. Franciaország példájára majdnem minden állam átvette a rehabilitáció intézményét, sőt az idők folyamán tovább fejlesztette. Túlságosan hosszadalmas lenne itt több törvényhozás erre vonatkozó rendszerét ismertetni és ezért csak a Fiatalkorúak Bíróságáról szóló 1934. évi olasz törvénynek a fiatalkorúak rehabilitációjára vonatkozó intézkedéseit említem. Ezek szerint ha a 18-ik életévét betöltött fiatalkorú büntetését elszenvedte és bírósági felügyelet alatt már nem áll, a lakhelye szerint illetékes Fiatalkorúak Bírósága hivatalból vagy az ügyész indítványára, vagy a fiatalkorú kérelmére megvizsgálja a fiatalkorú egész előéletét és jelenlegi viselkedését. Ha a bíróság őt teljesen megjavultnak találja és méltónak arra, hogy minden korlátozás nélkül visszatérjen a társadalomba, őt rehabilitálja. Ha a teljes megjavulás esete nem forog fenn, a határozathozatal a 21-ik életév betöltéséig elnapolható. Már fentebb felsoroltam példaképen több törvényt, amely életfogytig zár el bizonyos elítélések esetén egyes hivatalok és állások betöltésétől, foglalkozások üzésétől, sőt a tanuzástól is. De még akkor is, ha e jogfosztások, illetve korlátozások nem állnak fenn, ha olyan bűncselekmény miatt ítéltek el valakit, amely nem lehet akadálya valamely jogkorlátozásnak, fenn marad az elitéltre az a hivatalosan leszögezett megállapítás, hogy büntetett előéletű, amely magában véve is súlyos erkölcsi hátrány. Ha például valaki súlyos testi sértés vétsége miatt fogházbüntetést szenvedett, amelynek hátrányos jogkövetkezménye hivatali állás betöltése vagy foglalkozás üzése tekintetében a büntetés elszenvedése után nincsen, ez az ember mégis büntetett előéletű marad holta napjáig és teljesen tiszta erkölcsi bizonyítványt nem kaphat soha. Célszerű és igazságos tehát, hogy a külföldön bevált rehabilitáció intézményét hazánk is átvegye Már régebb idő óta több kiváló jogtudósunk sürgeti ennek az intézménynek behozatalát és Balogh Jenő igazságügyminiszter 1914. július 21-én a képviselőház elé is terjesztett egy törvényjavaslatot, a „büntető