Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)
1936 / 7. szám - A rehabilitáció
A REHABILITÁCIÓ 247 talán jobbak, becsületesebbek, megbízhatóbbak lettek, mint azok, akik elítélve ugyan nem voltak, de olyan bűncselekményt követtek el, amely napvilágra nem került, vagy ha kiderült, szökésük folytán az idő múlásával, büntetlenné vált, elévült, örökre megbélyegezze. Felmerül a kérdés, célszerü-e, igazságos-e, egy embert, aki fiatalkorában valamely bűncselekményt elkövetett, egész életére polgári jogai egy részétől megfosztani, noha ezért a régen elkövetett bűncselekményért megbűnhődött ? Élete végéig veszélyes marad-e a közre az az ember, aki megbánta bűnét, a kárt jóvátette, kifogástalan életet él és jó cselekedeteivel példát mutat embertársainak ? Szabad-e, célszerü-e, igazságos-e, eltörölhetetlen bélyeget sütni valakire egész életén át a sírig és még azon túl is, ameddig az emlékezés kihat, mert egyszer megtévedt ? Törvényes intézkedéseinknek hiánya folytán az egyszer büntetett ember örökre büntetett előéletű marad nálunk és jogai korlátozásával, megbélyegezve tartják nyilván. Hogy ez az egyén szempontjából milyen káros és menynyire lesújtó az nyilvánvaló. Az a tény, hogy a már büntetett, örökre rovott múltú marad, ma amikor mindenhova erkölcsi bizonyítvány kell, nagyon megnehezíti az ő kenyérkeresetét. A kérlelhetetlenség és örökre kitaszítottság érzése kétségbeejtő és a büntetés, amelynek főcélja a javítás, hatástalanná válik. Egyedül a büntetéstől való félelem sokkal kevésbé tart vissza az újabb bűnözéstől, mint az a tudat, hogy a büntetés kiállása után a jó magaviselet bizonyos idő múlva visszaadhatja a teljes és csorbíthatatlan becsületet és örökre eltörli az elkövetett bűncselekmény és büntetés minden nyomát. Nyilvánvaló tehát, hogy közérdek is, olyan intézmény létesítése, amely arra ; szolgál, hogy a büntető ítélet hátrányos jogkövetkezményeit megszüntesse, a valóban megjavult embert teljes jogaiba visszahelyezze és a büntetést meg nem történtté tegye. Ezt a célt szolgálja a rehabilitáció jntézménye. A rehabilitáció gondolata a keresztény bünbocsánatból fakad. Bármilyen mélyre sülyedt is a bűnös, bármilyen súlyos is az ő bűne, bocsánatot, teljes feloldozást nyer, ha bűnét megvallotta, megbánta, a penitenciát elvégezte és erős fogadást tett, hogy a jövőben a bűnt és a bünrevezető alkalmat kerülni fogja. A rehabilitáció első formája a kegyelmi rehabilitáció volt. A király kegyelemből „car tel est notre plaisir", törölte el a büntetést és annak hatályát. Csak később látiuÍL_a^db^iütáció igazi,formáját amely érdem, jó magaviselet alapján adja vissza avbecsülfilfií_és_ifirli a multat. A törvényi rehabilitáció alapia az idő. Ha hosszabb idő múlva elévül a bűncselekmény és elévül a büntetés, vagyis nem üldözhető már a tettes az elkövetett bűncselekmény miatt, nem hajtható végre a már kiszabott bün-