Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 6. szám - A KARTEL

242 IRODALOM jegyzés után az eredeti semmiség megállapíthatása sem olyan kérdés, amely igenlő értelemben volna eldöntöttnek tekinthető. A kartel külső mű ködésére és az államnak a kartelhez való viszonyára vonatkozó fejezetek ugyancsak a legnagyobb alapossággal ölelnek fel minden idevágó jogforrást és bírói döntést. Az utóbbi fejezet nemcsak a kartelközjogra és a jelenlegi jogállapot ismertetésére szorítkozik, hanem a kényszerkartelek kérdésével is foglalkozik, utóbbiakkal de lege ferenda szempontokból is. Király idevágó álláspontja a Magyar Jogászegylet gazdaság jogi intézetében, a mult év folyamán tartott előadásokból ismeretes. A törvényhozási szabályozás alaptételei gyanánt a következőket ajánlja : A törvény csak a legáltalánosabb szabályokat tartalmazza és átmeneti jellegű legyen, a gazdasági válság tartamára. A belga, holland, francia példáknak megfelelően ne a kartelhez való kényszercsatlakozás mondássék ki, hanem a törvény — esetleg az ipari zártszám kérdésének megoldásával kapcsolatban — közérdekű kartelhatározatok hatályának a kívülállókra való kiterjesztését tegye lehetővé. Ez a kiterjesztés az érdekeltek qualifikált többségének indítványától tétessék függővé és csak megfelelő — esetleg contradictorius eljárás után, a kapcsolatos szociális problémák kívánatos megoldásának figyelembe vételével, legyen a miniszter által kimondható. Nem foglalkozhatom e helyütt a kényszerkartelekkel összefüggő problémákkal és csak annak megállapítására szorítkozhatom, hogy nem tartom a kérdést sem annyira égetőnek, sem a megoldásra annyira érettnek, hogy az économie dirigée felé vezető úton, amelyen már is elég messze haladtunk, ezt az újabb lépést már most megtegyük. A nemzetközi karteljogról szóló fejezet teljes áttekintést nyújt a vonatkozó mozgalom fejlődéséről és jelenlegi állapotáról. Szerzőnek e forrongásban levő matéria rendszerbe foglalása és egyes kérdéseinek megoldása tekintetében kifejtett nagyértékű munkássága sokkal ismeretesebb, semhogy ehelyütt való taglalásra szorulna. Az objektivitás, amellyel a szerző a felvetett kérdésekkel egész munkájának során foglalkozott, nyilván visszatartotta attól, hogy egyikmásik fejezetben egyéni kritikát mondjon az általa ismertetett és feldolgozott jogszabályokról. A karteltörvény kétségkívül csalódást okozott azoknak, akik közismert kartelgyülöletüktől vezettetve a kartelek megrendszabályozását, vagy leépítését várták tőle. Hogy nem lett volna-e indokolt a törvény tárgykörének kiterjesztése olyan kartelekre is, amelyek ma nem esnek annak hatálya alá, hogy a kartelbizottság és kartelbíróság közti bifurkáció szükséges volt-e, hogy nem-e volna célszerűbb a kartelbizottságnak olyan összeállítása, amely ennek az érdekképviseletekkel szemben nagyobb függetlenséget biztosítana, mindezek és számos más érdekes kérdés az aktuális közgazdasági politika körébe tartozik és így érthető, hogy szerző ezekkel, a karteljog rendszeres gazdaság-jogtudományi feldolgozásának keretében nem kívánt foglalkozni. Remélhetőleg e kérdésekben is mielőbb hallani fogjuk véleményét. A magunk részéről készséggel állapítjuk meg, hogy a