Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 6. szám - A MÉLTÁNYOSSÁG MINT ÍTÉLETI INDOK. INDOKOLÁS HELYETT : ÖNDICSÉRET

A MÉLTÁNYOSSÁG MINT ÍTÉLETI INDOK. 223 hanem értelmesen, logikusan, őszintén és meggyőzően fel kell tárnia a per anyagával alátámasztott azt az eszmemenetet, amely az ítélet ténymegállapításhoz vezetett. Mindezeknek az elveknek kódexét egyetlen §. tartalmazza: Polgári Perrendtartás-unk 270. §-a.x * * * Ez a 270. §. azt, amit én fentebb bőbeszédűen a peranyag értelmes, logikus, őszinte és lelkiismeretes feltárásának mondottam, klasszikus tömörséggel „szorgos méltatásnak" nevezi, — és kötelességévé teszi a bírónak, hogy a szorgos méltatás eredményét, az ítéletben „tüzetesen" adja elő. Távolról sem volna azonban helyes ezeket a törvényi rendelkezéseket a bíró ténymegállapítási szabadságával szemben felállított korlátoknak, vagy pláne a bírói ténymegállapítási önkény, (erősebb szóval túlkapás) elleni kautelának tekinteni. Értelme és célja e rendelkezéseknek: figyelmeztetés a bíró számára, hogy az ítélkezés nagyon komoly dolog, vegye tehát a bíró végleges álllásfoglalás (vagyis ítéletmondás) előtt nagyon jól szemügyre a peranyag minden részletét és részletecskéjét és gondoljon arra, hogy ítéletét nem csupán a felek előtt, hanem igen sok esetben kisebb-nagyobb és legnagyobb nyilvánosság előtt kell kihirdetnie, — el kell tehát érnie azt az eredményt, hogy az ítélet hallatára mindenkiben a megkönnyebbülés és megnyugvás érzése és az a gondolat keletkezzék: „Erős mentsvárunk nekünk a bíróság!" * * * Mindennapos gyakorlati, szürke példa a kifejtettekre: Az építtető a ház megépítését fővállalkozóra bízta. Utóbbi alvállalkozó iparosoknak adta ki az egyes ipari munkákat. A fővállalkozó nem fizet az iparosoknak. Ezek az építtetőt perlik, állítva, hogy az építtető azt ígérte nekik, hogyha a fővállalkozó nem fizet, akkor ő fizet. Alperes tagadja ezt. Két tanú, — mindkettő a felperes segédmunkása, — vallja, hogy a felperes a helyszínén az állított ígéretet megtette. Az eljáró bíró vagy hisz, vagy nem hisz nekik. Bármely esetben ítélete csak úgy lesz megnyugtató és a Pp. 270. §.-ának megfelelő, ha a bíró tüzetesen meg tudja okolni elfoglalt álláspontját. A hitet például így: „ . . . mindezekből megállapítható, hogy a fővállalkozó könnyelműen, feltűnő olcsón vállalta el a munkát — és alperes teljesen érdektelen társaságban a fővállalkozó megszökését 6—8 nappal megelőzően számadatok előadása mellett kifejtette, hogy akkor sem érné őt károsodás, ha a munka hátralevő részét saját pénzén kellene végeznie. 1 Az olvasó iránti köteles tisztelet folytán ellentállok annak a kísértésnek, hogy ezt a gyönyörű §.-t. szószerint idézzem.