Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 1. szám - Törvényalkotás és a "gyorstalpalás"

TÖRVÉNYALKOTÁS ÉS A „GYORSTALPALÁ 11 tett a lopás, ha felfegyverkezve, vagy oly eszközzel felszerelve követték el, amely veszélyes ellenállás kifejtésére alkalmas." Ezekkel a szavakkal ment ez a szöveg keresztül az erdőtörvény parlamenti tárgyalásain és így jelent az meg kihirdetésekor az „Országos Törvénytárában is. Hát pedig a katonai büntetőtörvénykönyv életbeléptetéséről szóló 1930. évi III. t.-c. „idézett" törvényszakasza, mely a Btk. 337. §-ának helyébe lépett (75. §.) határozottan nem ezt mondja és mindenekfelett nem így mondja. Szószerint így szól: „tekintet nélkül az ellopott dolog értékére, bűntett a lopás, ha felfegyverkezve, vagy olyan eszközzel felszerelve követték el, amely személyes ellenállás leküzdésére alkalmas." A katonai törvénynek ez a helye tisztán ennyit akart mondani és semmi mást. .enyhíteni az egyszerű fegyverviselést és bűntetté minősítő elavult rendelkezésen. A két különböző törvényhely egybevetéséből a legelső tekintetre is azonnal szembeszökik, hogy a tévesen rekapituláló új törvényszövegben sajtóhibáról a legtávolabbról sem lehet szó. Mert az iránt semmi kétség sem lehet, hogy épenséggel nem azonos fogalom egy „személyes támadás leküzdése" és egy „veszélyes támadás kifejtése." Az új erdőtörvény szövegének az utóbbit megállapító imputativ kodifikálása tehát a katonai életbeléptetési törvény idevágó szövegét kétségtelenül megmásítja s olyan súlyos jelentést tulajdonít neki, amire az 1930. évi III. t.-c. megalkotója annak idején még álmában sem gondolt. Azt még talán meg tudnám érteni, ha egy szövegidézetbe sajtóhibából véletlenül a „személyes" szó helyett „veszélyes" szó csúszik be, ámbátor már ez is túlesik valahogyan az „értelemzavaró sajtóhiba" szűkebb keretein, de hogy a „leküzdés" szónak a helyére ugyanakkor csak amúgy büntetlenül a „kifejtés," vagyis egy homlokegyenest ellenkező fogalom illeszkedjék be egy törvény szövegébe, melynek a köztudomás szerint a legelemibb és elengedhetetlen követelménye a pontosság és a szabatosság; — az már legtávolabbról sem a szegény sajtó hibája. Kell-e talán ezek után azon csodálkozni, hogy ezt a gondatlan és felületes szövegtévedést sem a tárgyaló honatyák nagy társasága, sem maga a javaslatot benyújtó miniszter sem vette észre ? Sőt minekutánna a szólás-mondás szerint a baj sohasem jár egyedül, már közvetlenül a kihirdetés után is előadódott egy olyan körülmény, mely a most szóvátett esetben a szabatosság hiányát és az elsietés tényét még szembetűnőbbé, a kérdéses súlyos szöveghibát pedig még menthetetlenebbé teszi. A most emlegetett új erdőtörvény szövegében ugyanis olyan tömeges sajtó- és szöveghiba fordult elő (már amiket t. i. eddig észrevettek), hogy a törvény kihirdetett hiteles szövegéhez egy teljes két-oldalas külön jegyzéket kellett mellékelni, mely „sajtóhibák és kiigazítások" címmel ötvennél több különböző javítani valót sorol fel. Ilyenfajta hiba-jegyzék — sajnos — egyre gyakoribb