Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 6. szám - Az élő magyar szerzői jog

206 BÁLÁS P. ELEMÉR tételes szerzői jogunkban arról, mi a személyiségi jogi helyzet a vagyoni jogok átruházása (vagy megszűnése) esetén, lehet-e érvényesíteni a szerző személyiségi jogait a szerző halála utám s ha igen, ki jogosult erre és mely időpontig. Mindezt megoldja a bírói gyakorlat, de azt is, van-e joga harmadik személynek változtatást tenni a szerző müvén. Igen életteljes annak a kérdésnek megoldása is, hogy a kiadást mikor lehet elíogyottnak tekinteni. Nagyjelentőségű továbbfejlesztése a bírói gyakorlat útján a szerzői jognak a szerzőre visszaszállás elismerése is az értékesítésre adott joggal nem élés miatt. Ebben a vonatkozásban a Kúria a Szerzői Jogi Szakértő Bizottság véleményére támaszkodott ugyan, a személyiségi jog tekintetében pedig a római szerzői jogi egyezményre utal, azonban a szóbanlevő jogintézményeknek az életbe átvitele közvetlenül a Kúria érdeme. Ha a legfelső bíróságnak a szerzői jogot fejlesztő tevékenységét a maga egészében tekintjük,*) olyanféle benyomást nyerünk, mintha a Kúria jogfejlesztő tevékenysége úgyszólván a törvény „dacára" alakult volna ki, legalább is annyi mindenesetre elmondható, hogy ennek a nagyszabású jogfejlesztésnek — bátran mondhatnánk jogalkotást is — jórészt a hiányos vagy épen fejlesztésre alkalmatlan tételes rendelkezésekkel összhangot keresve kellett véghemennie. Olyan szerepe jutott a hatályos törvénynek, mint amilyen a dolmeneké, az őskor homályából itlmaradt sírépítményeké, amelyek egykor utat jeleztek, ma azonban már csak közlekedési akadályok. Meg kell kerülni őket, ha tovább akarunk jutni. Szerzői jogi törvényünk azért akadálya — bizonyos mértékig — a jogfejlesztésnek, mert mind a védett müvek, mind a szerzőt megillető jogosítványok meghatározása tekintetében kimerítő felsorolást tartalmaz: csak az olyan mü esik szerzői jogi oltalom alá, amelyet a törvény kifejezetten ilyenül jelöl meg és a szerzőt csak olyan jogosítványok illetik meg, amelyeket a törvény kifejezetten megad. Egy ilyen törvény nagyon gyér lehetőségeit nyújtja a jogfejlesztésnek, ha az, aki a jogot fejleszteni akarja, szigorúan a törvény keretei között marad. Ha ilyenkor valóságos jogfejlesztés, azaz új jogi tételek kimondása megy végbe, ez bizony jórészt túlmegy a törvényen, nem puszta törvénymagyarázat, amint bevezető sorainkban már jeleztük. így legfelső bíróságunknak a szerzői jogot nagy gyakorlati haszonnal továbbfejlesztő igen értékes tevékenysége forrástani szempontból lényegesen más megítélés alá esik, mint az a híres példa, amelyre a bíróság jogfejlesztő tevékenységét illetően gyakran hivatkoznak. A francia bírósági gyakorlatnak nagy jogmüvészeti teljesítményére gondolok, amellyel a tisztességte*) A kir. Kúria szerzői jogi judikaturáját állandóan közöljük és megjegyzéseinkkel kisérjük A Sajtó című folyóirat ,,Bírósági gyakorlat" rovatában.