Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)
1936 / 5. szám - A ranghellyel való rendelkezés és a jogról való lemondás
194 SZEMLE. szerződés még neki meghagyott. Adacsi karrierje a világháború befejezése után bontakozott ki a maga teljességében. Japánnak előbb, mint pótdelegátusa, utóbb, mint teljhatalmú megbízottja vesz részt a Népszövetség összes közgyűlésein, tagja lett az lnstitut de Droit lnternationalnak, 1924. június havában a Cour Permanente d' Arbitrage tagjává válik. 1927. decemberében Japán pári7si nagykövetévé nevezik ki, pályafutásának zenithjét pedig azzal érte el, hogy 1950-ban a hágai állandó nemzetközi törvényszék bírájává, majd 1951-ben a világbíróság elnökévé választották. Vázolta dr. Geőcze Bertalan Adacsi korrekt és tárgyilagos megtartását a magyarságra oly fontos agrárperekben, midőn mint a népszövetségi Tanács előadója igyekezett a szembenálló felek közö't mutatkozó ellentéleket kiegyenlíteni. Sajnos Románia merev magatartásán meghiúsult ez az igyekezet. Azt a javaslatát, hogy terjesztessék az ügy az Állandó Nemzetközi Bírósághoz döntés végett, vagy legalább is véleményezés végett, a román megbízott nem fogadta el. Rendkívül nagyjelentőségű volt az a vélemény, amit a Cour Adacsi elnöklete alatt a német-osztrák vámunió kérdésében hozott. Elnökségének ideje alatt még számos nagyjelentőségű Ítéletet hozott a világbíróság, a mi szempontunkból különösen fontos volt a Pázmány Péter Tudományegyetem perében hozott Ítélet, mellyel a Cour kimondotta, hogy Csehszlovákia köteles az egyetemnek visszaadni lefoglalt és elkobzott ingatlanait. A halál a bírói székből ragadta el Adacsit hivatásának teljesítése közben. Emlékét az egész jogászvilág kegyelettel őrzi. Dr. Jármai Oyula. * A Magyar Jogászegylet magánjogi szakosztályának 1956. április 25-én dr. Szladits Károly egyetemi tanár elnöklete alatt tartott ülésében dr. Istvánffy László budapesti ügyvéd „A tárgyi felelősség múltja és jövője" címén tartott előadást. A kártérítés rendszerében ma a vétkes és vétlen károkozásért való felelősség elvei közt a szupremáciaért folyik a harc. Jogirodalmunkban az uralkodó felfogás még a kártérítés dualisztikus rendszere mellett tart ki, de igen jelentős az az irányzat is, amely ezzel szemben a kártérítés monisztikus rendszerét képviseli, amelyben a vétkes felelősség csak egy alfaja a kártérítési felelősség általános szabályának. A kártérítési elvek és különösen a vétlen felelősség esetcsoportjainak fejlődéstörténetéből kitűnőleg az a körülmény, hogy ezidőszerint a tárgyi felelősség annyira elözönlötte a kártérítés egész területét, a társadalmi és gazdasági berendezésben bírja gyökerét, de nem jogdogmatikai követelmény. A kártérítés végső bázisát kutatva az előadó arra az eredményre jut, hogy a kártérítési kötelezettség végső alapja a jogrend ama posztuíátuma, hogy a kár, mint a jogalanyok érdekét sértő jelenség és a jogok csorbulása, lehetőleg kiküszöböltessék, végső fokon tehát az emberi szolidaritás törvénye, mert a közösségben való élet azt a hallgatólagos garanciát jelenti, hogy a köz megtérít minden olyan kárt, amely az együttélés folytán válik elkerülhetetlenné. Míg azonban a jognak a jogsérelmek elleni ebben a küzdelmében a vétkes felelősség elve a magánjog örök törvénye, a vétlen felelősség csak addig fog annyira eluralkodni a kártérítés rendszerében, amíg azt legalább nagy részben a kármegosztás megfelelőbb módja fel nem váltja. A tárgyi felelősség voltaképen csak a kártérítés magánjogi intézményének felhasználása egy közjogi feladat elvégzésére, amivel a magánjog csak ideiglenes hidat ver a kollektív kárviselés egy megfelelőbb formájához. A kötelező biztosítás intézményesítése a tárgyi felelősség által megvalósítani hivatott célt hatályosabban oldja meg. Végül ismertette az előadó azokat a gazdasági és eszmei tényezőket, amelyek a tárgyi felelősség kialakulását befolyásolják és ama véleményének adott kifejezést, hogy a különböző államok erészbeni jogszabályai egymásra nivellálló hatást fognak gyakorolni. Az előadáshoz az elnöklő dr. Szladits Károly és dr. Marton Géza egyetemi tanárok szóltak hozzá. * A Magyar Jogászegylet büntetőjogi szakosztályában Heller Erik szegedi egyetemi tanár „Materiális alanyi bűnösség" címen tartott elő-