Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 5. szám - Az 1792. évi Codex de delictis eorumque poenis néhány érdekesebb rendelkezéséről

AZ 1792. ÉVI CODEX. 171 ellentétben, csak annyit enged, hogy az inkvirens a makacsul tagadó vádlottat a bizonyítási anyagnak elébetárásával és a tanúkkal való szembesítéssel, ha ez sem járna eredménnyel: a tanúknak előtte (in caput ejus) megesketésével győzze meg tagadásának céltalan voltáról. Fölötte bátor reformnak volt tekintendő az aufklaerista kornak ez a desideriuma, mert az 1790. évi 42. tc. csak papírforma szerint törölte el akinvallatást ; s mert a még akkor is közkézen forgó tan­könyvek igen behatóan írták körül a cselekmény mineműségéhez képest változó módon alkalmazandó kínvallatásoknak mikéntjét-hogy­ját. És Bodónak még jóval utóbb ís fölötte nagy tekintélynek ör­vendő Jurisprudentiája „De tortura" c. fejezetében Kitonichnak taní­tásaira is hivatkozással értekezik a kínvallatásról, bárha a „De jure et processu criminali in genere" c. fejezetében, Mimusra hivatkozás­sal, jegyzi meg, hogy „etiam innocentes cogit mentíri dolor", és a „De voluntarii homicidii occulte commissi indiciis" c. fejezetben be­ismerni kénytelen, hogy egy bíró a kínvallatásnak megbízható voltáról kívánván meggyőződést szerezni: ártatlannak tudott egyént kisérletképen kínvallatott, (persze beismerésre bírva); végül a „De próba veneficarum per submersionem" c. fejezetnek tanúságaként, még a 18. szazad második felében nagyban divott még a vízpróba útján bizonyítás és az 1597. esztendei 43. t.-c.-ben a rendek nem a kín­vallatásnak az alkalmazását, hanem azt sérelmezték, hogy Cháby Mi­hály és Nagy György nemesekkel szemben alkalmazták ; nyilván a Hk. III. r. 20. tít.-ra tekintettel, mely szerint nemes emberrel szem­ben annak helye nincsen. Épp ezért a javaslat szerint csak a telje­sen önkéntes, a cselekmény részleteire is kiterjedő, vissza nem vont beismerés tekinthető törvényesnek; merő beismerés alapján pedig senki sem ítélhető halálra és szakítva a beismerésnek „királynői" szerepével, bölcsen hívja föl a bíró figyelmét arra, hogy, különösen halálos büntetéssel sújtott cselekmény elkövetését a vádlott önként ex taedio vitae (az élet elleni utálatból) is vállalhatja. A favor defensionis elve a bizonyítási eljárás során érvényesül annyiban, hogy az impuberek vagy 16-ik életévüket be nem töltöt­tek csak védelmi tanukként fogadhatók el, a vádlott ellenségei pedig nem. A javaslat, mint láttuk, nyomatékosan tilalmazza a kínvallatást, de az u. n. tisztító esküt (juramentum purgatórium) sem engedi meg. Az ártatlanság védelmére szolgál egyébként a 40. art. is, mely sze­rint bárki „delaturus", szóval olyannak kértére is, akit még föl sem jelentettek, más szóval: vád hijján, önfeljelentés alapján, köteles a bíró­ság kivizsgálni ártatlanságát. Az utolsó szó jogát is biztosítja a vé­delemnek a javaslat. A fiatalkorukkal szemben pedig különös rendel­kezéseket tartalmaz az eljárási részben. E tekintetben ugyanis törvé­nyeink nem rendelkeztek. A javaslat szerint a hét éven aluliak egy­általában nem, a 12 éven aluliak csak szülőik és nevelőik által von­hatók felelősségre; a „quoad pubertati proximi usque 16-tam aetatis annum" pedig, némileg ellentétben fönnálló jogunkkal, mely kémke-

Next

/
Oldalképek
Tartalom