Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 5. szám - Bűnvádi eljárásunk reformjához

166 DR. HAVAS KÁROLY Az előkészítő eljárás pedig, mely ilyként a főtárgyalás anyagát szolgáltatja, a maga egészében inkvízítórius. Korrektivumát a törvény a „materiális védelem" elvének 9. és 100. szakaszaiban különös nyomatékkal történt hangsúlyozásában látja. Pedig ez alapvető tévedés, mert ahelyett, hogy a nyomozó és vádhatóságot mentesítené a látszólagos objektivitástól és nyíltan mint egyoldalú — a védelemmel ellentétes érdeket szolgáló — ügyfelet szerepeltetné, következményeiben odavezetett, hogy a bírói működést terelte inkvízítórius irányba. A nyomozat nem alkalmas arra, hogy a tényállást a végső döntés alapjául minden kétséget kizáróan tisztázza. Ügyfélnyilvánosság nincs, a védelem jogai a gyakorlatban korlátozottak, a tanuk bár az igazmondás kötelezettségére fígyelmeztettetnek, esküt vallomásukra nem tesznek s így a nyomozat során tett vallomás tekintetében még az a korlát sem feszélyezi a tanút, ami a főtárgyaláson leteendő eskü formájában mered lelkiismerete elé; a gyanúsított, még ha ártatlannak is tudja magát, vagy annál inkább, a nyomozóhatóság vagy nyomozó közeg befolyása alól még az elképzelhető legpártatlanabb eljárás mellett sem képes magát teljesen mentesíteni. Bármily nyomatékkal kötelezi a törvény a nyomozó hatóságot — ma már a kir. ügyészt is — lehető pártatlanságra, már hivatásánál fogva ösztönszerűen a vád álláspontját képviseli és érzése mindenesetre az, hogy az, ki gyanúsítottként előtte áll, többé-kevésbé bűnös. Ebben a szellemben nyomoz, foganatosítja a kihallgatásokat, a tényállást rendszerint a feljelentés egyoldalú előadásából ismeri és egyedül a bíró az, kinek a törvény módot és hatalmat ad, hogy — a védelem segítségére is támaszkodva — a nyomozat esetleges hibáit jóvátegye. Maga a törvény az előkészítés eljárás során is biztosítja a védelem jogait; iratbetekintés, védencével való érintkezés joga a törvény szerint korlátlan és ettől csak kivételes esetben zárható el, ha t. í. a nyomozat vagy vizsgálat érdeke kívánja. A gyakorlat azonban fordított a törvényen, a kivételből szabály lett s már ott tartunk, hogy a nyomozó hatóság — olykor a vizsgálóbíró is — szinte csodálkozással fogadja a védő kérését, hogy az iratok neki betekintésre átadassanak és jóindulattal figyelmezteti a védőt a törvény — szerinte — tiltó rendelkezésére. Az úgynevezett gyorsított eljárás és az abban kialakult gyakorlat pedig csak szükséges rossznak tekinti a védőt, kit a lehetőségig távol kell tartani a reá bízott ügytől. Az előkészítő eljárás során már a törvényben is érvényesülő és a gyakorlat által még fokozott nyomozó rendszer mellett a védelemnek fontos szerep jut — kellene, hogy jusson — a főtárgyaláson. Ez a szerep gyakran nem irigylésre méltó; eljárási jogunk emlegeti ugyan az ügyfélegyenlőséget, de a hatósági jelleget nélkülöző védő a perbeli egyenlőséget a bíróság előtt is nehezen biztosítja magának. Az elnök vagy bíró, aki nemcsak ítél, hanem az ítélete alap-