Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 3-4. szám - A magánjogi törvénykönyv javaslatának 1135. és 1721.pr.-airól

146 SZEMLE. volt a régi' germán szokásjog „Friedensbéwahrung"-jában, ám'ely kezdetben öntevékenység, mindenkit terhelt s csak később vált külön szervek feladatává. A modern rendőrség feladata is a közrend fenntartása s ennek kereteiben a közbiztonság megóvása folytonos őrködéssel, megelőzéssel, de egyben a bűntettesek üldözésével is. Ez a repressív tevékenység szorosan kapcsolatos a közbiztonság fenntartásával, attól el nem választható, mert elsősorban nem a kiszabható büntetés súlyossága tartja vissza az arra hajlamosakat a bűncselekmények elkövetésétől, hanem az a tapasztalat, hogy a rendőrség a tettesek túlnyomó részét kézrekeríti és átadja a bíróságnak. A közbiztonság fenntartásának elengedhetetlen kelléke, hogy ne csak a megakadályozható törvényszegések előztessenek meg, hanem a meg nem akadályozhatok és a meg nem akadályozottak tettesei is ismeretesekké váljanak és elvegyék az állam törvényei szerint rájuk kiszabható büntetést. A rendőrségnek a saját jogán nyomoznia kellene tehát akkor is, ha ezt külön semmiféle jogszabály sem bízta volna rá, mert e nélkül nem ismerné meg a bűnözésre kész elemeket, akikkel szemben megelőze'st kell gyakorolnia, nem értékesíthetné azt a lélektani hatást, amelyet a bűncselekmények megtorlásának bizonyosságától elvárhat, altalánosságban szólva: semmiféle felelősséget sem vállalhatna a közbiztonság fenntartásáért. A rendőrség mindig a szubjektivitás felé hajlik, rá nézve fontosabb a bűntettes szándéka, mint az, hogy mit sikerül majd elkövetnie. Feladatából folyóan mindig a jövőre néz, mindig veszélyeket akar elhárítani s a befejezettben is a jövőbeli események gyökereit kutatja. A cselekvés szerve és nem az elmélkedésé. Az idealizált értelemben vett közönség nyugalmát kell biztosítania ugy a megelőzéssel mint a bűncselekmények felderítésével s letteseik kézreadásával s ezért bizonyos presztízsre kell törekednie. Ezért s mert gyakran működik a legteljesebb nyilvánosság előtt s gyakran szorul adatokért a nyilvánosságra, a sajtóval szemben nem lehet olyan rideg, mint más, kevésbbé „üvegszekrényben működő" intézmények. A rendőrség sajátos feladatköre áthatja egész nyomozó tevékenységét. Lehetőleg meg kellene akadályoznia a bűncselekményeket s ezért, ha ez nem sikerült neki, igyekszik a sértetteket akkor is megsegíteni, ha a bűnvádi perrendtartás kellő eszközöket nem nyújt s általános rendőri jogosítványainak igénybevételével iparkodik szolgálni a „restiiutio in integrum"-ot. Előadó ezután kitért több nehézségre, amellyel a rendőrség kénytelen megküzdeni a nyomozás során s igyekezett cáfolni olyan felfogásokat, amelyek egyes jogszabályok megszorító vagy kiterjesztő magyarázatával ezeket az akadályokat szaporíthatják. A végső következtetés az, hogy a németek által „kriminalpolizeiliche lnteresse"-nek elnevezett társadalmi létérdek igazi hordozója a rendőrség. Nem véletlenség, hogy minden kultúrállam a rendőrséggel nyomoztat, hogy világszerte a rendőrség az, amely a bűncselekmények elleni védelmet a gyakorlatban megvalósítja, amely e célból külön nemzetközi kapcsolatokat és technikai berendezéseket teremt, tagjait idevágó külön szakképzésben részesiti s amelyről a nemzetközi egyezmények is elismerik, hogy az említett védekezésnek a legilletékesebb szerve. * A Magyar Jogászegylet büntetőjogi szakosztálya március hó 5-án tartott ülésén dr. Qácz György „Az analógia alnalmazásának problémája a büntetőjogban, különös figyelemmel a legújabb külföldi jogfejlődésre" címmel tartott előadást. Rámutatott az analógia problémájának jogpolitikai jelentőségére, mely a nullum crimen sine Iege-z\\ áttörésével lehetővé teszi a cselekmények büntetés alá vonását kifejezett törvényi rendelkezés hiján is. Vizsgálta az analógia fogalmát, mely büntetőjogi vonatkozásban nem pusztán jogalkalmazási, hanem jogforrási kérdés ; majd a büntethetőséget alapító analógia tilalmának történeti kialakulását mutatta be, továbbá ennek szabályozását az európai jogrendszerekben. Ezután részletesen ismertette és elemezte az orosz szovjetbüntetőjog, valamint a német nemzeti-szocialista büntetőjog rendelkezéseit az analógia alkalmazhatósága tekintetében. Az