Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 3-4. szám - A házasságtörés definiciójának nehézségei. Iró és bíró

A HÁZASSÁGTÖRÉS DEFINÍCIÓJÁNAK NEHÉZSÉGEI. 129 és ezer módját tudják annak, hogy egyazon aktussal elkerülik úgy a nemi öröm kétségtelen bűnét, mint pedig a nemi abstinentia kétséges erényét. * * * Laikus körökben is nagyon elterjedt annak a ténynek tudata, hogy a kir. Kúria csak igen kivételesen mondja ki a házasságot egyébként felbontó ítéletben felbontó oknak a házasságtörést. Ismeretesek azok a, — a házasságtöréshez veszedelmesen hasonlító drasztikus esetek (pl. a garniszálló szobájában idegen férfival bezárkózott és teljesen deranzsált állapotban ért nő esete), amidőn a kir. Kúria a házasságtörést — bizonyítatlanság okából — mégsem mondotta ki, hanem a házasságot a H. T. 80. §. a) pontja alapján bontotta fel, vagyis a nőt nem házasságtörésben, hanem „csak" a házastársi kötelességek szándékos és súlyos megsértésében mondotta ki vétkesnek. Ennek az ítélkezési mentalitásnak okát sokan abban látják, hogy a kir. Kúria a házasságtörő felet azért nem akarja házasságtörőnek bélyegezni, mert ha ennek bélyegezné, akkor a H. T. 85. §. utolsó bekezdése értelmében el kellene őt tiltania a házasságkötéstől azzal, akivel a házasságtörést elkövette, — ilyen inhumánus pedig a kir. Kúria lenni nem akar. Nem tartom helytállónak ezt a különben jóindulatú feltevést. Nagyon szép és fölötte örvendetes dolog ugyan, ha a bíró ítélkezésében halkan, vagy hangosan megszólal a bíró szíve. A szívnek ez a megszólalása azonban fegyelmezett összhangban kell hogy maradjon a higgadt ésszel. Már pedig veszedelmes túlsúlyra jutása volna a szív szerepének, ha a bíró, csak szívére hallgatva, megkontreminálná a törvényt, eként szólva: Te törvény azt akarod, hogy a házasságtörő ne köthessen házasságot azzal, akivel a házasságtörést elkövette, — én, bíró, azonban azt akarom, hogy köthessen, ezért kimondom, hogy nem házasságtörés történt, hanem más felbontási ok. — Ilyen mentalitás meglétét a mi Legfelsőbb Bíróságunkról feltenni nem is szabad. A kir. Kúria szóbanforgó gyakorlatának okát az ítélkezés lelkiismeretességében és alaposságában kell keresnünk, így nevezetesen annak intuitíve fegyelmezett felismerésében, hogy a házasságtörést a törvény sehogysem, a közfelfogás és jogérzet pedig pongyolán és lazán definiálja, miért is fennforgásának megállapítása a bíró számára a lehetetlenséggel határos. * * * A nélkül, hogy a házasságtörés kérdésétől végleg elbúcsúznám, áttérek a jelen cikk címében az „író és bíró" szavakkal beígért thémára.1) J) „író és bíró" mint cikk-cím: plágium. Ily címen ugyanis néhány évvel ezelőtt Dr. Dóczi Sámuel tollából egy igen élvezetes, nagy tárgyismerettel megírt könyv jelent meg, amelyben a szerző szemünk elé tárja, hogy az író hogyan gondolkozik a bíróról.