Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 3-4. szám - Orvosok ellen indított perek

no DR. PÓLYA JENŐ helyzetben lelkiismerete szerint tenni jónak látott, akkor is, ha cselekvése nem vezetett sikerre, sőt akkor is, ha akadtak szakértői vélemények, melyek szerint az adott helyzetben mást is lehetett volna cselekedni. Amennyire a casuistica előttem ismeretes, a magyar bíróság, eddig csak olyan orvosok ellen hozott marasztaló ítéletet, akik szándékosan követtek el tiltott cseleke ményeket, vagy pedig durva tudatlanság avagy nyilvánvaló hanyagság vagy gondatlanság volt róluk megállapítható, s ilyenkor is mindig nagy belátással mérlegelte az enyhítő körülményeket. De a bíróság felmentő, vagy az orvos elleni igényeket elutasító ítélete sem teszi jóvá azt, amit az ilyen per az orvosnak árt. Büntető feljelentések esetében a meghurcolás, különösen ha a napisajtó jónak látja kiszínezni a dolgot, polgári esetekben a horribilis perköltségek, melyek megtérítésére, ha a felperes szegényjogon perel, számítani nem lehet, súlyos erkölcsi és anyagi kárt jelentenek az orvos részére, melyek ellen őt a jelenlegi törvényes intézkedések kellőképen nem védik meg. Büntető feljelentések esetén ugyan kereshet hamis vád, hatóság előtti rágalmazás stb. cimén megtorlást, de ez újabb hercehurcát, esetleg újabb sajtókampányt, újabb izgalmakat és nem utolsó sorban újabb költségeket jelent, a megtorlás pedig, amelyet remélhet, nem oly súlyos, hogy elijesztő hatása volna a hamisan vádaskodókra, akik ilyen esetekben orvosi dolgokban való járatlanságukat, lelki felindultságukat, testi megrokkanásukat stb. hozzák fel alaptalan vádaskodásuk mentségére. A polgári perek költségei, különösen, ha a szegényjogon perlő nagy összeget köveiéi és több fórumon át viszi a pert, exorbitans magasságot érhetnek el. Az Orvosi Hetilap 1933. december 16-iki számában (1145. oldal) Grósz professzor számol be egy ellene inditott teljesen lehetetlen perről, melyben a panasz az volt, hogy a klinikáján jelentkező rosszindulatú szemüregi daganatban szenvedő beteget az egyik egyetemi sebészeti klinikára utasította, ahol a daganatot sikeresen megoperálták, (mert hisz a beteg él és perel), de a daganat eltávolítása közben a látóideget nem birták megkímélni. A per a kúriáig ment fel, a keresatet mind a három fórum elutasította, de az alaptalanul perelt professzornak mintegy 6000 pengőt, tehát majdnem egy évi teljes fizetését kellett különböző költségek címén megfizetnie, s mindezt azért, mert hivatalos kötelességéhez és legjobb orvosi ismeretéhez hiven, legjobb tudása és meggyőződése szerint azt ajánlotta a betegnek, hogy életmentő műtétet végeztessen magán s e célból oda ajánlotta, ahol tapasztalata és meggyőződése szerint ezt a műtétet a lehető legjobban végzik el. e) Az orvosok ellen indított és rendszerint igen magas összegű kártérítési perek abból a téves hiedelemből indulnak ki, hogy az orvosok gazdag emberek, vagy legalább is többnyire jómódúak vagy nagy jövedelműek. Ezzel szemben tény,