Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 3-4. szám - Baumgarten Nándor emlékezete

BAUMGARTEN NÁNDOR EMLÉKEZETE. 103 Baumgarten Nándor müveinek jelentőségét saját, Nagy Ferencről írt szavaival, domboríthatom legmegfelelőbben ki: „Müvei maradandóbb emlékek, mint bármely elismerő méltatás, azokhoz hozzáteni nem kell, de azokból elhagyni semmit sem szabad, mert azok mindegyike harmonikus egyéniségének egészéhez tartozik." IV. Ha most már Baumgarten Nándor egyéniségét akarjuk jellemezni, mindenek előtt azt a környezetet kell felidéznünk, amelyben a világrajött és kifejlődött és azokat az állomásokat és pozíciókat, amelyekre változatos életpályáján elérkezett. Atyja mintaképe volt a nagystílusu, müveit kereskedőnek, a „homo oeconomicus"-nak; annak az emberfajtának, amely megszervezte, irányította és tökéletesen kifejlesztette a XIX. század gazdasági életét. Egyik nagybátyja: Baumgarten Izidor a magyar büntetőjog ragyogó elmeélü vezéregyénisége, másik nagybátyja : Baumgarten Károly a századvégi és századeleji magas színvonalú kereskedelmi jogi bírói gyakorlat megteremtői között foglalt helyet; anyai nagybátyja pedig: Rust József tetteivel és áldásos működésével bebizonyította, hogy egy széleslátókörü, igazi kereskedő is tud a művészetek és tudományok érdekében komoly és maradandó eredményeket elérni a szeretet, a szerénység és az önzetlen áldozatkészség eszközeivel. Ez az emelkedett környezet lehetővé tette Baumgarten Nándornak, hogy magasról startoljon. Készen vegye át a nagy örökséget és azt elsősorban megtartani és aztán gazdagítani is igyekezzék. Ez a környezet biztosította internacionális müveitségét és fölényes nyelvtudását. Mert bejárhatta gondos irányítás mellett Németországot, Franciaországot, Olaszországot, Angliát és az Amerikai Egyesült Államokat; tanulmányozhatta ezeknek a kulturállamoknak művészetét, irodalmát, alkotmányát, gazdasági életét, szokásait stb. és ebből az emelkedett figyelő toronyból fordíthatta tekintetét élethivatása: a jogi pálya felé. Az 1873. május hó 29-én született Baumgarten Nándor 1896-ban szerzi meg a doktori, majd 1899-ben az ügyvédi diplomát. 1905-ben habilitálja őt a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi kara és 1915-ben tünteti ki az egyetemi rendkívüli tanári címmel. Ezekhez a tudományos sikerekhez sorakoznak a Magyar Tudományos Akadémiától nyert kitüntetések, (a „Kartellek és trustök" valamint a „Jogerő a közigazgatási eljárásban" cimü müveinek díjazása), kiküldetése a hágai állandó választott bírósághoz, az „International Law Association" magyarországi főtitkársága, a Magyar Jogászegylet alelnöksége, a „Société de legislation comparée" levelező tagsága, a „Jogállam" alapítása és gondos szerkesztése és az Iparjogvédelmi Egylet elnöksége.