Jogállam, 1936 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 3-4. szám - Baumgarten Nándor emlékezete

BAUMGARTEN NÁNDOR EMLÉKEZETE Előadta a Magyar Jogászegylet 1936. március hó 26. napján tartott teljes ülésén DR. KUXCZ ÖDÖN EGYETEMI TANÁR. Amikor közös mesterünkről, Nagy Ferencről, elkészített akadémiai emlékbeszédem kéziratát felolvastam betegágya előtt, a következőket mondotta: „Két dolgot szeretnék. Először jelen lenni emlékbeszéded felolvasásán. Másodszor azt szeretném, ha — te tartanál rólam is emlékbeszédet". Ez 1933. őszén volt, amikor már hosszú idő óta gyengélkedett és a Nagy Ferenc eltávozásáról írt megemlékezésem közel hozta Hozzá az elmúlás gondolatát. Én erre a baráti elfogultságtól áthatott „kritikára" azt válaszoltam, hogy magam is kérem a jó Istent teljes felgyógyulására. Ami azonban a második óhaját illeti, e tekintetben Ő — a kiváló nemzetközi jogász — nem veheti tőlem rossz néven, ha a — reciprocitás álláspontjára helyezkedem. Akkor még nem sejtette sem Ö, sem én, hogy az ígéretet három év múlva nekem kell beváltanom. Aki 1933. szeptemberében még csak játszadozott a halál gondolatával, 1935. május hó 29.-én, 63. születésnapján, munkaerejének és szellemi frisseségének teljében — eltávozott körünkből. És ez a tapintatos melegszívű barát, aki nekem mindig csak adott és csak egyszer kért tőlem valamit, — olyant kért, aminek teljesítése ismét csak — engem gazdagított. Mert elmerülni Baumgarten Nándor alkotásainak, életének, egyéniségének tanulmányozásába — szellemi és lelki gazdagodást jelent. i Amikor arra törekszem, hogy Baumgarten Nándor tudományos működését nagy vonásokban jellemezzem, nem vállalkozhatom az Ő alkotásainak részletes ismertetésére és elemzésére. Meg kell elégednem azzal, ha megvilágítom azokat a gazdasági irányeszméket, amelyek Öt az egyes kérdések taglalásánál vezették, azt a módszert, amellyel dolgozott és végezetül rámutatok a jognak azokra a területeire, amelyek figyelmét különösen lekötötték. 1.) Baumgarten Nándor a gazdasági szabadság, az individuális liberalizmus légkörében nevelkedett fel és így ösztöTogállam XXXV. évf. 3-4. füz 7