Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 1-2. szám - Tárgyalásvezetés és anyagi jog. Az ügygondnoki per - "elállok a keresettől"

TÁRGYALÁSVEZETÉS 61 szólás alkalmával figyelmeztettem, hogy ne szóljon közbe, — aimit közbeszólás alakjában akar mondani, azt mondja el majd folyamatosan akkor, ha a tárgyalás rendje szerint reá kerül a beszélés sora, — ha pedig attól tart, hogy addig elfelejti, hogy mit akart mondani, tegyen maga elé papirt, és arra jegyezze fel.* Ezektől az ismételt figyelmeztetéseiktől felperes még izgatottabb lett, — és végre, tán a hatodik figyelmeztetés után elfulladó hangon így szólt: „Becsületszavamra ez lesz az utolsó közbeszólásom. Nem birom tovább az alperes védekezését hallgatni. Elállók a keresettől, nem kell már nekem semmi" Az alperes erre kijelentette, hogy az elálláshoz hozzájárul és költségmegtérítést kíván. Én pedig kihirdettem a tárgyalást nyolc napra elhalasztó végzést. Az alperes ez ellen teljes perrendszerűséggel felszólalt, mondván, hogy a feleknek imént elhangzott kijelentései után a bíróságnak egyéb tennivalója nem volt, mint a per megszüntetése, így tehát a tárgyalás elhalasztásia lényeges eljárási szabálysértés. Az új határnapon a tárgyalás megnyitása után az alperes megismételte felszólalását, és indítványozta, hogy a bíróság mellőzze az érdemleges tárgyalás megtartását, és szorítkozzék a permegszüntető végzés kihirdetésére. Ezzel szemben a bíróság azt tette, hogy megkérdezte a felperestől, vájjon fentartja-e elálló és lemondó nyilatkozatát? A felperes azt felelte, hogy nem tartja fenn. Ezután a bíróság az ügyet érdemben letárgyalta, és marasztaló végítélettel fejezte be. A per meg nem szüntetésének lényegileg ez volt az indokolása: igaz ugyan, hogy a keresettől való elállás permegszüntetési ok; ámde az a kérdés, vájjon elállás történt-e, nem ténykérdés, hanem jogikérdés, önmagában véve az elállás kijelentése még nem valósítja meg a perjogi értelemben vett elállást. Gondoljunk csak arra a lehetőségre, hogy valamely felperesen a tárgyalás folyamán hirtelen kitör az elmebaj, — és eszelősen elkezdi rikácsolni, hogy eláll a keresettől. Jelen esetben a helyzet nem ilyen drasztikus ugyan. Ám abból a körülményből, hogy a felperes nagyon izgatott volt, meg hogy izgalma a jegyzőkönyvből felismerhető okokból egyre növekedett, meg hogy elállási nyilatkozatát kiabáló és fájdalmas hangon tette meg: a bíróság arra a meggyőződésre jutott, hogy a felperes nem akart elállani a keresettől — ő csak rosszul választotta meg a szavakat, ő tulaj donképen azt akarta mondani, hogy pillanatnyi idegállapota lehetetlenné teszi neki a tárgyalás további ellátását, és ezért halasztást indítványoz. — A marasztaló ítélet elleni fellebbezésben az alperes igen erőteljesen, a nyilatkozati elvnek és * Van olyan nézet, 'hogy a közbeszólás üldözése nem helyes tárgyalásvezetési elv, mert a közvetlenségnek megy a rovására. A közheszióllás e nézet szerint: szívhang; a folyamatos szólás: fejhairiig.