Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 1-2. szám - A nyugdíjvalorizáció hatásai

24 Dr. GALLIA BÉLA az illetmény összegének figyelmen kívül hagyásával a nyugdíj megállapításának feltételeit és módját szabályozzák és másrészt az 1914. évi július hó 1-én érvényiben volt nyugdíj szabályzatot, amennyiben az az illetmény összegére vonatkozott. Ez elég súlyos rendelkezés volt, mert a nyugdíj maximális mértéke, a lakbérnyugdíj és az illetmény összegével összefüggő egyéb szociális kedvezmények ezekben a régi nyugdí j szabályzatokban még rendszerint nem foglaltattak. Még súlyosabb rendelkezéseket tartalmaz és az igényjogosultakra igen kedvezőtlen a 4. §. 3. és 4. bekezdése arra az esetre, ha az első nyugdíjszabályzat vagy a nyugdíj mértékére irányadó szerződés 1914. évi július hó L napja után keletkezett, mert ezekben az esetekben az átértékelés alapjául az illetményeknek a nyugdíj szabályzat megalkotása, illetőleg a szerződéskötés napjához képest az 1914. évi értékre átszámított összegét kell venni. Ennek eredménye pedig még vezetőállásban levő tisztviselőknél is alig pár pengő nyugdíj lesz és bár a Kúria gyakorlata az 1914. évig tényleg élvezett fizetést ezekben az esetekben is teljes aranyértékünek vette, ezzel igen keveset tudott a törvény kegyetlenségén segíteni. Hányszor adott ilyenkor igazat a bíró Madách Ádámjának, ki áldotta a sorsot, hogy bíróvá nem tevé. Az átértékelés összefüggött a pénzromlással és csak átmeneti szükségként jelentkezett. Az általános valorizációról szóló 1928. XII. t. c. azt határidőhöz is kötötte. Az 1926. XVI. t. c. mégis mintha petrifikálni akarta volna ezt az átmeneti intézményt. Vizsgálnunk kell tehát, kikre hat ki ez a törvény és meddig terjed a hatálya? Elsősorban azokra hat ki, akik 1914. július 1. napja előtt már aranykorona értékű nyugdíjat húztak. Ezek száma azonban évről-évre csökken. Az 1914. július 1. napja után nyugdíjazottak alkotják a második csoportot és itt merül fel a kérdés a maga nehézségében. A törvény 4. §-ának 2. Ibekezdése ezt a kitételt használja: „ha a jogosult igénye a nyugdíjra az 1914. évi július hó 1. napja után nyílt vagy nyílik meg". E szerint ezt a bekezdést a maga visszavetítésével, nyugdíjszabályzatbeli komplikálásával alkalmazni kell mindazokra, akik 1914. július l-e után bármikor, tehát akár 20 évvel ezelőtt nyugdíjaztattak, akár a jövőben 20 év múlva vonulnak nyugalomba. Azonban még a törvény legszigorúbb alkalmazása mellett sem lehet azt mondani, hogy ennek az alkalmazásnak nincs korlátja. 1. Az első korlát a törvény 1. §-a. Ebből az tűnik ki, hogy a törvény időbeli hatálya addig terjed, amíg van magyar törvényes értékre szóló és a korona értékcsökkenésével hátrányt szenvedett nyugdíj járandóság. Mihelyt ez kifogy, a törvény