Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)
1935 / 1-2. szám - A nyugdíjvalorizáció hatásai
Dr. GALLIA BÉLA Ez azon az elgondoláson alapult, hogy a részvénytársaságok és szövetkezetek nyugdíjtartozásaikat békebeli tiszta vagyonuk átmentésének arányában értékeljék át. Ennek próbája pedig az utolsó békebeli mérlegből és a megnyitó mérlegből kitűnő tiszta vagyonok aránya. Ennél a törvény általános minimumként a 30 százalékot, igen kedvezőtlen vagyoni helyzet mellett a 10 százalékot határozta meg, míg a teljes vagyonátmentés maximuma az aranykorona és pengő relációjára tekintettel 116 percent volt. Túlhaladott álláspont volna vitatkozni ennek a megoldásnak a szerencsés vagy szerencsétlen volta fölött és afölött, vájjon a (békebeli és a megnyitó mérleg összehasonlítása a vagyonátmentés mértékét és a társaság vagyoni viszonyait a valósághoz híven tüntették-e fel. Ma csak a tapasztalt eredményekről lehet beszélni. A tapasztalat az volt, hogy az ipari vállalatok kénytelenek voltak magasabb arányszámot megállapítani, mint a pénzintézetek és biztosító társaságok; mert az ipari vállalatok a háború és az azt követő látszólagos fellendülés idején épületekben, gépekben, nyersanyagokban nagyobb megfogható vagyont halmoztak fel, mint a külföldi tartozásaikkal bajlódó és érdekeltségeik ingadozó értékű részvényeit tárcájukban tartó pénzintézetek, valamint a hadikölcsönökkel túltelített biztosító társaságok. Az ipari vállalatoknak ez az el nem rejthető vagyona a koronaromlás megszűnésekor még tekintélyes értéket képviselt és csak a későbbi dekonjunktúra idején vesztett értékéből. A pénzintézetek és biztosítók legnagyobb része élt is azzal a jogával, hogy az arányszámot 30 százalékban állapította meg; még a legnagyobb fővárosi bankok sem tettek közzé 50 százaléknál magasabb arányszámot és ezt csak idővel emelték 75 százalékig. Azzal a kétkedéssel szemben, amely az arányszámok helyességét fogadta, az a meglepő jelenség mutatkozott, hogy a Kúrián szervezett különbíróságnál aránylag kevés arányszám emelését kérték, viszont aránylag igen kevés társaság kérte saját arányszámának a 30 százalékon alul való mérséklését. Ennek a feltűnő jelenségnek egyrészt az ipari vállalatoknak magasabb arányszáma, másrészt az volt az oka, hogy az arányszám megtámadásához az összes igényjogosultak egytized részének, vagy pedig a nyugdíjasok egy ötödrészének fellépése volt szükséges, a társaságoknak pedig nem volt nehéz annyi igényjogosultat leszerelni, amennyi a támadásra jogosultak létszámának megbontásához szükséges volt. Azonkívül a nagyobb részvénytársaságok, főképpen pedig a pénzintézeteknek a Pénzintézeti Központ ellenőrzése alá nem eső kúriába eső csoportja nem szívesen bocsájtotta egész üzleti gesztióiát a P. K. vizsgálata alá és inkább önként emelte aránvszámát vagy már előre megegyezett igénvjogosultjaival, hogy nvugdijukat az 1926. XVI. t. c. rendelkezéseitől függetlenül fogja fizetni.
