Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 9-10. szám - A jogi szakoktatás reformja

A JOGI SZAKOKTATÁS REFORMJA 387 4. azon a címen, hogy minden hét csütörtöki napja felismerhetetlen okból szüneti nap, 1 hónapot; 5. egyéb, a vallási ünnepeken felüli ünnepségek, évfordulók és hasonlók okából 1 hónapot; 6. az ekként megmaradó 4 hónapból azon a címen, hogy 1 tanára legalább 40 percig tanít, egyharmadrészt, vagyis lefelé kikerekítve 1 hónapot. A 10 hónapból összesen ekként le kell ütni 7 hónapot. Így tehát az ifjú feljegyezhette a számtani élményei közé: „A Jogi Szakoktatásban egy tanév 3 hónapból áll. A második év nagyjából ugyanúgy múlt el, mint az első. A különbség csak az volt, hogy okulva az első év tapasztalatain, már az év elején elkezdte kerülni az előadásokat, és az ekként megtakarított drága időt is a könyvtárakban töltötte." Hogy ott mit művelt, azt a mesemondó nem meséli el, mert úgymond, — ez önöket, tiszelt reformáló urak, nem érdekli, ez ugyanis nem a jogi oktatás, hanem a jogi tanulás világából való." Ebben a második évben az ifjú lerótta a Jogi Szakoktatás előírta kötelességét a Magvar Magánjog és az Egyházjog, meg a Polgári Perrendtartás iránt. Ez így történt: Egy egyetemi félévig, vagyis \Y> hónapig, heti egyetemi 4 órán. vagyis polgári 2 órán át nagy élvezettel hallgatott egy előadást, melynek tanrendszerű neve Magyar Magánjog, tárgya szerint azonban sokkal jobban rászolgált erre az elnevezésre: „Csak azért is szellemes bevezetés a házasságkötési jog bevezetéséhez". Az Egyházjogról egy-két előadás után megállapította, hogy az már nem is recitálása, hanem leplezetlen felolvasása az egyházjog tankönyvnek, és ezért abbahagyta a további hallgatást. A Polgári Perrendtartás hallgatásai pedig egyszerűen nem értette, mert nem érthette: a tanár úr ugyanis az előző félévben az általános részt adta elő, és így most a különös rész volt soron. ' A harmadik és negyedik évről csak annyit referál, hogy rendszertelen lemorzsolása volt annak a kötelességnek, hogy minden rendes hallgató kell, hogy bizonyos nevű előadásokra egy egy félévig be- és kiiratkozott legyen.'' Megemlíti azonban a negyedik évről azt is, hogy abban az évben őt katonának sorozták be és ezért a negyedik év második felét a Jogi Szakoktatás elengedte neki, vagy úgy gondolkozván, hogy aki katonának megy, az ipso facto, tehát tanulás nélkül tudja a nvolcadik félév anyagát, vagy úgy, hogy katonának nem kell tudnia a nyolcadik félév anyagát. Akár így, akár úgy gondolkozott e kérdésről a Jogi Szakoktatás, „.. .az ifjú beírhatta számtani élményei közéi hogy -1 év a Jogi Szak oktatásban olykor csak 7 félévből áll." A hetedik félév végén, írja a harcos orgánum, az ifjú alb-