Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 9-10. szám - A m. kir. Kúria határozatainak közzététele

A KÚRIA HATÁROZATAINAK KÖZZÉTÉTELE 367 szaklap összesen tehát 2466 határozatot (amelyek kevés ki­vétellel, mind kúriai határozatok). Ez a szám nem volna ugyan elfogadható egészen mér­tékadónak; az a szám ugyanis a valóságban kisebb, mi­vel sok határozat van, melyet két, esetleg mindhárom szaklap hozott, ezzel szemben azonban figyelembe veszem azt, hogy a többi szaklapok: Jogállam, Polgári jog; Kereske­delmi Jog stb. is közölnek kúriai határozatokat, úgy, hogy a szaklapok által közzétett határozatok száma, t. i. 2466 kö­rülbelül helyesnek elfogadható. Ha ehhez hozzáadom a hivatalos úton közzétett 135 ha­tározat számát, azt látjuk, hogy 1934. évben a 6813 kúriai határozat közül összesen legföljebb 2618 lett közzétéve. Ha a 6813 határozatból néhány százat ki is hagyok, mi­vel azok mint pervesztési és hasonló természetű határoza­tok érdeklődésre és jelentőségre számot nem tarthatnak, még mindig, ha mintegy 6500-<ban állapítom meg a figyelmet érdemlő határozatok számát, azt látjuk, hogy 1934. évben mintegy 4000 kúriai határozatot sem hivatalos, sem magán­úton nem tettek közzé! Ennyi határozat nem került a nagy nyilvánosság elé, azokról, a közvetlenül érdekelt felektől el­tekintve, senki sem értesült. Azt hiszem, hogy mindenki úgy érzi, hogy ez így nem jól van, különösen, ha mindig szem előtt tartjuk, hogy a ma­gánjogunknak tartalmát adni, és magánjogunkat fejleszteni a bírói gyakorlat van hivatva. Az 1935. évben azonban a közzé nem tett kúriai hatá­rozatok száma még nagyobb lesz, még pedig sok százzal, mi­után 1934. december 31-én egyik jogi szaklap, a Jogtudo­mányi Közlöny megszűnt. Fentiekben röviden előadottakból és közölt számada­tokból parancsolóan következik, hogy ezeken a bajokon, amelvekkel eddig még nem igen foglalkoztak, segíteni kell, még pedig intézményesen, azaz oly módon, hogy az összes fontosabb kúriai határozatokat kivatalosan tegyék közzé. Hogy erre szükség van, azt kétségtelenül érezte a tör­vényhozás is, csak kár, hogy megállott félúton. Nem lehet megérteni, hogy hivatalosan miért tegyék közzé csak a telj. ül., a jogegységi és elvi határozatokat és a többi sok ezer határozattal hivatalosan senki se törődjék? Tudjuk, hogy a Ppé 78. §-a, továbbá az 59.200/1912. sz. I. M. rendelet 49.. 51., 52—54. §-ok (eltekintve későbbi lényeg­telen módosításoktól, amelyeket a Te. tett) szabályozzák a közzététel kérdését, még pedig elégtelen módon, amennyi­ben a közzétett a telj. ülési, jogegységi és elvi határozatokra korlátozza, tehát e kérdésnél félúton megállott, nem gon­dolva meg azt, hogyha a magánúton való közzététel esetleg

Next

/
Oldalképek
Tartalom