Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 8. szám - Wettbewerbsrecht und Markenschutz in Ungarn [könyvismertetés]

364 SZEMLE lembe. Épp ily, sőt még nagyol)!) megdöbbenéssel tapasztalták a Kamara tagjai, hogy a függetlenségre és kartársiasságra hivatott társas fórumok, mint az elsőfokú kivető és a 11. fokú fellebbezési bizottságok működésében elfogultság, pártszempontok jelentkezett és a kartásiasság hiánya, továbbá, hogy jogosulatlan szuggerálások, felszínen maradó könnyedségek nem voltak ritkák. Hiányzott a kamarai kincstár tárgyalási képviselőiben az önállóság és a kemény derék arra, hogy a tárgyalások közben bujkálva jelentkező illetéktelen szuggerálásoknak ellenálljanak. A társas határozó testületekben pedig hiányzott a komoly mérlegelésre, a higgadt ténymegállapításokra való hajlandóság, ellenben fölényes diktálás és aulai pletykák figyelembevétele és felületesség és cinizmus voltak gyakorta a döntő motívumok. Az ügyvédi kar nagyrésze úgy érezte, hogy méltányosabb, higgadtabb, odaligyelőbb és elfogulatlanabb elbírálásához juthatott volna, ha nem kartársi fórum határoz vala. Indokolás nélkül, tehát felelősség nélkül döntenek e fórumok. Ez nem vált be, épp a kartársi fórumoknál nem! Erre vonatkozókig a reform időszerű — és múlhatatlan. * A Magyar Jogászegylet civiljogi szemináriumában dr. Sárkány Lajos, a Magyar Hitelezői Védegylet ügyésze előkelő jogászközönség előtt hitelvédelmi problémákról tartott előadást, melyben ismertette a magvar szanálási jog fejlődése kapcsán a jelenlegi gazdasági helyzetet a preventív hitelvédelem szempontjából. Fejtegetései során megállapította, hogy annak ellenére, hogy szanálási jogrendszerünk — az elavult csődtörvénytől eltekintve — modern és hitelvédelmi intézményeink a helyzet magaslatán állnak, mégis a gazdasági viszonyokban rejlő okoknál fogva nem alkalmasak a hiteli visszaélések teljes és gyökeres megelőzésére és a preventív hitelvédelemnek érdekes új lehetőségeit jelölte meg abban a tervben, hogy a hitelező cégek nyújtsanak az adósoknak a hitel honorálása esetén bizonyos csekély — előad*') elgondolása szerint Vi% — prémiumot, mely az erre a célra szolgál*') Treuhand-intézménynél minden egyes hitelt igénybevevő cég külön számláján gyűjtessék össze. E számla úgy adós, mint a hitelezők szempontjából álljon elidegenítési és terhelési tilalom alatt mindaddig, mig az adós az üzletet folytatja; az üzlet megszűnése esetén pedig a számlán összegyűlő jelentékeny összegek használtassanak fel a kereskedők aggkori ellátásának céljaira. Előadó abban látja a preventív hitelvédelmi lehetőségit, hogy amennyiben az adós inzolvenssé válik, úgy a számláján összegyűlt összegnek csupán egy töredékrésze fordíttatnék egy bizonyos létminimum erejéig az aggkori ellátás céljaira, mig inzolvencia esetén a számla jelentékeny része azon veszteség pótlására vétetnék igénybe, amelyet a hitelezők az inzolvencia folytán elszenvedni kénytelenek. Előadó az elgondolás célszerű gyakorlati megvalósításától azt várja, hogy az adósok az akció életbeléptetése esetén a jövőben nem fogják bevárni passzivitásukat, hanem üzleti rentabilitásuknak megszűnése vagy csökkenése esetén idejekorán fogják likvidálni üzletüket, nehogy a számlájukon összegyűlt és az aggkori ellátás célját szolgáló és évek során jelentékeny tőkére növekedett összegek feletti rendelkezési jogukat elveszítsék. Az érdekes előadást vita követte. * A Magyar Jogászegyletnek civiljogi szemináriumában Újlaki Géza dr. ügyvéd .,Választottbírósági jogkérdések" címen tartott előadást. Kifejtette, hogy az alkalmi és szakmai választottbíróságok fogyatékosságai kiküszöbölhetők, ha bizonyos állandó keret nyujtatik a vitás ügyekben külön megalakuló választoltbíróságok részére. A keretnek intézményesen kell biztosítania, hogy a felek igazán kiváló és hozzáférhetetlen bírákat válasszanak. Elengedhetetlenül szükséges, hogy legalább a bírák egyike, lehetőleg az elnök jogász legyen. Azután az előadó a választottbírósági jognak hazánkban még kimunkálatlan nemzetközi részével foglalkozott. Nézete szerint nálunk is el kellene fogadni azt az elvet, hogy a választottbíróság ítéletéhez azon állam honossága fűződik, amelynek területén azt hozták.