Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 8. szám - A székesfőváros szabályrendeletei

A SZÉKESFŐVÁROS SZABÁLYRENDELETEI 341 szempontjából és c) fellebbezés esetén a fellebbezésben felhozott okok miatt. Ez a szabályozás nemcsak a jóváhagyást egyáltalában nem ismerő régi fővárosi törvénnyel szemben jelent a fővárosra jogkorlátozást, hanem az 1886:XXI. törvénycikk rendszerénél is hátrányosabb, minthogy a „bemutatási záradék4' intézménye a közigazgatási bíróság elvi álláspontja szerint a miniszter részére csak jogszerűségi felülvizsgálati jogot biztosít és így a vidéki törvényhatóságok nem kötelezőleg alkotandó szabályrendeleteinek érvényre emelkedését a miniszter más okból nem akadályozhatja meg (1844/1912. K. sz. ítélet). A „jóváhagyás" szó használata az új törvényben még a miniszteri jogkör erős kiterjesztése után sem helyes, minthogy a jóváhagyás érdemiben való helyeslést fejez ki. pedig az érdemleges felülvizsgálatra a szabályrendeletnél a törvény általában nem ad jogot.8 A jóváhagyás megtagadását a miniszternek indokolnia kell. Már az első fővárosi törvény néhány szakasza, azután pedig több külön törvényes rendelkezés (pl. az 1912:LIV. tc. 102. §-a) jóváhagyási jogot biztosított a kormánynak általánosságban — és így a fővárosra nézve is — a szabályrendeletek bizonyos fajaira nézve. Hogy ennek a jóváhagyási jognak mi volt a tartalma, az az 1'930:XVIII. törvénycikk életbeléptéig bizonytalan volt. minthogy a kérdés sem a fővárosi törvényben, sem másutt szabályozva nem lett. Ma nem lehet kétséges, hogy az ilyen jóváhagyási jogot is csak az idézett törvény 94. §-ának (2.) bekezdésében megállapított korlátok között lehet gyakorolni s a jóváhagyást csak az ott említett három esetben lehet megtagadni. Más a helyzet a kihágási szabályrendeleteknél, amelyek „megerősítését" az 1879:XL. tc. 7. §-a szerint bármely fontos okból meg lehet tagadni. Ezt a szélesebb hatáskört azonban a közigazgatási bíróság gyakorlata szerint (1844/1912. K. sz. ítélet) a szabályrendelet nem kihágási természetű rendelkezéseire kiterjeszteni nem lehet. A kötelezőleg alkotandó szabályrendeleteknél a törvény az ismertetett „jóváhagyási" jogkörön messze túlmenő hatáskört biztosít a kormánynak, nevezetesen a miniszternek nem kell megmaradnia a jóváhagyás megadásánál, vagy annak meghatározott okból való megtagadásánál, hanem ezen a felügyeleti, negatív természetű jogosítványon túl széleskörű érdemleges utasítási és beavatkozási jogot nyer és a szabályrendeletalkotási jogkört átmenetileg teljesen is magához vonhatja. Nevezetesen az 1930:XVIII. tc. 94. §-ának (3.) bekezdése szerint a miniszter kívánhatja egyes rendelkezések kihagyását, módosítását vagy a kijelölt hiányok Helyesebb lett volna például a kihágási szabályrendeleteknél az 1879:XL. tc. ő. ós 6. §-ai által alkalmazott „megerősítés" kifejezés.