Jogállam, 1935 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 8. szám - A bírói gyakorlat jelentősége a magyar magánjogban

334 DR. ALMÁS1 ANTAL ezzel kapcsolatos vélelmek a közszerzemény alkalmazható­ságára és a házasság megszűnésekor meglévő vagyontár­gyak és vagyonértékek megszerzési idejére, a törvényes és a szerződéses hitbér, a hozományadás törvényes kötelessé­gének hiánya, a hozományi haszonélvezet tartalma, a jára­dékhozomány, a férj rendelkező joga, valamint a számadási kötelezettségnek a hiánya ez utóbbinál, a leszármazó mun­kakötelessége a szülőkkel közös háztartásban (742. EH.), a családjog alapelveibe ütköző szerződések hatálytalansága (a házassági életközösség megszűntetésére vonatkozó ügyleté 730. EH.), a családi kötelék kihatása a család tagjai közt lé­tesült ingyenes és visszterhes elidegenítésre harmadik sze­mélyek szempontjából (758. EH.) és a családjognak számos más elve, amelyet itt meg sem említhetek, kétségtelenné te­szi, hogy a magyar magánjogban az említett, kódex-termé­szetű törvények életbelépése után is a bírói gyakorlat volt és maradt a családjogot alakító és fejlesztő tényező. 12. Ha egyáltalán lehetséges, ez az örökjogra még foko­zottabb mértékben áll. Az OÉ. 2—12. és 14—17. §-aiban csak egészen röviden és nagy vonásokban rajzolta meg az örökjog körvonalait. Ezeket a magyar bírói gyakorlatnak kellett és kell még ma is a változott viszonyoknak megfelelő tartalommal megtöl­teni. A gyakorlat ezt a feladatot úgy oldotta meg, hogy a magyar Ptk. 1928. évi szövegének örökjogi része tulajdon­képen nem is más, mint a bírói gyakorlat eredményeinek a megszövegezése. Pedig itt is igen nagy mértékű nehézségekkel kellett megküzdeni. Ugyanis a nálunk az OÉ. alkotásának idejében, 1861 ­ben mély hatással bíró Optk-vel ellentétben Magyarorszá­gon az örökjog háramlása közvetlen: az örököst már a há­ramlás maga is jogosítja és kötelezi, ehhez semmiféle örö­kösi nyilatkozat nem szükséges. (299. EH.) Az örökös fele­lőssége minden esetben csakis a reá hárult vagyontárgyakra vagy vagyonértékekre szorítkozik. (Az örökös és a hagyo­mányos korlátolt felelőssége: állandó bírói gyakorlat és Vht. 14—15. §§.) Az örökös felelőssége elvileg a hagyatéki eljárástól is független. (830. EH.) Mindezeket az alapelveket a bírói gyakorlatnak kellett nem csupán felismernie, de önállóan megszövegeznie is. A házastársak törvényes örökjogának modern intéz­ményei és különösen a nő örökjogi jogosultságai csak a bírói gyakorlatban fejlődhettek ki. Szokásjogilag és kiváltképen az OÉ.-ben meg volt ugyan határozva, hogy mindkét házastársat megilleti a hitvestársi

Next

/
Oldalképek
Tartalom